Ősi kőtrónusok álltak a cerveteri etruszk sírkamrákban
Biztonsági és állagmegóvási beavatkozásnak indult, végül fontos régészeti felfedezéshez vezetett egy ókori etruszk temetkezési hely felmérése Olaszországban. A Dél-Etruria Régészeti, Képzőművészeti és Tájvédelmi Felügyelősége Monte Abatone beomlással fenyegető sírjainak megtisztítása során korábban kifosztott, de mégis értékes információkat és tárgyakat rejtő kamrákra bukkantak.
- Olasz régészek stabilizációs munkálatok közben vizsgálták meg a cerveteri Monte Abatone nekropolisz omlásveszélyes sírjait.
- A tufába vájt, korábban kifosztott temetkezési helyeken vörös falfestés nyomait és kőtrónusokat is azonosítottak.
- A kutatók egy szinte teljesen ép, vésett állatfigurákkal díszített ókori kerámiaedényt is megmentettek.
A Rómától északnyugatra fekvő Cerveteri (az ókori Caere) területén található Monte Abatone temető egy részén a közelmúltban sürgős beavatkozásra volt szükség. Több sírkamra esetében omlások és súlyos statikai problémák nehezítették a helyzetet, ezért a műemlékvédelmi hatóság elrendelte a terület megtisztítását és dokumentálását. A bejáratok kiszabadítása és a törmelék óvatos eltávolítása után a vulkanikus tufába vájt üregek ismét megközelíthetővé váltak a régészek számára. A munkálatok során több, egymástól eltérő kialakítású temetkezési kamra rajzolódott ki a kőzetből.
A feltárt terek mindegyike egyedi építészeti jellegzetességekkel rendelkezik a felügyelőség tájékoztatása szerint. Az egyik kamrában szinte teljes épségben megmaradt az eredeti boltozat, ami ritkaságnak számít az omlásveszélyes területeken. Egy másik sírban a sziklából kifaragott temetkezési bútorokat, köztük egyértelműen azonosítható trónusokat találtak a kutatók. Egy harmadik helyiség falain kiterjedt, vörös festékkel készült dekoráció nyomait figyelték meg, amely a belső terek eredeti, ókori megjelenéséről árulkodik.
A temetőrészletet a múltban illegális kincskeresők is átkutatták, jelentős károkat okozva az eredeti rétegtanban. A szakszerűtlen és pusztító behatolás ellenére a fosztogatók nem vettek észre minden értéket. A hátrahagyott anyagok közül kiemelkedik egy szinte teljesen ép állapotban megőrződött, stamnosz formájú (kétfüles) olla, vagyis egy jellegzetes ókori tárolóedény. A kerámiát vésett állatfigurák és vörössel festett részletek díszítik, ami már a megtalálás pillanatában is jelezte a tárgy magas művészi színvonalát. A leletet jelenleg restaurálják, a jövőben pedig a nagyközönség is megtekintheti.
Ez is érdekelhet
Az ókori Caere az etruszk civilizáció egyik legjelentősebb és leggazdagabb városállama volt, amely a tengeri kereskedelem révén emelkedett fel. A település virágkorát a Kr. e. 7. és az 5. század között élte, amikor kiterjedt kapcsolatokat ápolt a görög világgal, a föníciaiakkal és a Földközi-tenger más népeivel. A gazdasági jólét lehetővé tette egy erős arisztokrácia kialakulását, amely hatalmát és társadalmi státuszát a monumentális temetkezési építészetben is igyekezett kifejezésre juttatni. Az etruszkok hiedelemvilágában a halál utáni élet kiemelt szerepet kapott, ezért a sírokat az élők lakóházainak mintájára alakították ki.
A tufába vájt halottaskamrák a mindennapi élet tereit másolták, így gyakran tartalmaztak kőből faragott ágyakat, székeket és trónusokat. A falfestmények és a gazdag sírmellékletek a túlvilági létezés kényelmét szolgálták, egyben az elhunyt társadalmi rangját is hirdették. Bár Caere legismertebb temetője a világörökségi listán is szereplő Banditaccia nekropolisz, a szomszédos Monte Abatone legalább ennyire fontos a város demográfiai és építészeti fejlődésének megértéséhez.
