Kiállítás mutatja be a felvilágosodás legkülönösebb regényét

Egy új, a svájci Montricher-ben megnyílt kiállítás Jan Potocki lengyel gróf 19. század elején megjelent, Saragossai kézirat című enciklopédikus regényének kultúrtörténeti hatását és rejtélyes hátterét járja körül. A Fondation Jan Michalski The Manuscript Found in Saragossa: An Investigation into a World Novel című tárlatának kurátorai a művet az Ezeregyéjszaka meséinek nyugati megfelelőjeként, egyben a felvilágosodás humanizmusának máig érvényes alapműveként értékelik. Az időszaki kiállítás nemcsak a szöveg kusza keletkezéstörténetét és a szerző excentrikus életét, hanem a regénynek a filmművészetre és a képzőművészetre gyakorolt modern hatását is feldolgozza.

A francia nyelven íródott, és első töredékeiben 1804-ben Szentpéterváron publikált regény kerettörténete egy Alphonse van Worden nevű vallon tiszt spanyolországi (Sierra Morena) utazását követi nyomon, aki Madrid felé tartva démoni és misztikus kalandokba keveredik.

A szerkezet az úgynevezett „kínai doboz” elvét követi: a történetek egymásba ágyazódnak, miközben a cselekmény az ókortól a 19. század elejéig ível, a Földközi-tenger térségétől egészen Mexikóig és a Fülöp-szigetekig. François Rosset, a kiállítás társ-kurátora hangsúlyozta, hogy Potocki mélyen érdeklődött a zsidó kultúra, valamint az ókori egyiptomi és mezopotámiai ezoterikus tanok iránt, ami erősen rányomta bélyegét a regény filozofikus és sokszor szürreális atmoszférájára.

A könyv utóélete legalább annyira különös, mint maga a cselekmény. Évtizedekig különböző, töredékes és egymásnak ellentmondó verziókban keringett Európában, és csak 2002-ben fedezte fel Dominique Triaire társ-kurátor azokat a rosszul katalogizált kéziratokat a lengyel archívumokban, amelyek alapján kiderült, hogy Potocki valójában két különböző regényváltozatot hagyott hátra.

Az alkotás vizuális utóéletét a kiállításon többek között Leonor Fini 1961-es álomszerű metszetei, valamint Wojciech Has 1965-ös, kultikussá vált fekete-fehér filmadaptációjának részletei mutatják be. A film restaurálását az 1990-es években olyan neves amerikai alkotók támogatták, mint Jerry Garcia (a Grateful Dead zenésze), Francis Ford Coppola és Martin Scorsese.

A szerző, Jan Potocki élete és tragikus halála önmagában is hozzájárult a regény körüli mítoszképződéshez. A kiváló oktatásban részesült, sokat utazó arisztokrata 1815-ben, 54 éves korában vetett véget az életének ukrajnai birtokán. A halála után készült hagyatéki leltár során egy ezüst cukortartóról hiányzott a fedő gombja. Ebből a tényből bontakoztak ki azok a máig keringő teóriák, miszerint a betegeskedő Potocki saját maga reszelte le az ezüstöt, hogy golyót öntsön belőle, mivel azt hitte magáról, hogy vérfarkas.

A kiállítás kurátorai szerint a mű és a szerzői életút azért vonzza ma is az olvasókat és az adaptálókat, mert Potocki a felvilágosodás egyetemes emberképét képviselte, ahol a faji és vallási különbségek helyett a globális összetartozás állt a középpontban, miközben a francia forradalom és a napóleoni háborúk megingatták a racionális rendbe vetett hitet.

A Saragossai kézirat keletkezésének időszaka, a 18. század vége és a 19. század eleje a klasszikus felvilágosodás és a kialakuló romantika közötti átmenet kora volt Európában. A regény a pikareszk hagyományokat ötvözi a gótikus rémtörténetek elemeivel, reflektálva arra a folyamatra, ahogy az értelem mindenhatóságába vetett hitbe (racionalizmus) fokozatosan beszivárog a irracionális, a misztikus és a tudattalan megtapasztalása. Potocki kora az enciklopédisták örökségét vitte tovább, ahol a világ megismerése, katalogizálása és a határokon átívelő humanista eszmék áramlása jelentette a kulturális ideált.

A lengyel–litván nemzetközösség – Potocki szülőföldje – a 18. század végén drámai történelmi krízist élt át. A három felosztás (1772, 1793, 1795) eredményeként a független lengyel állam megszűnt létezni, területét Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom kebelezte be. A lengyel arisztokrácia és értelmiség jelentős része emigrációba kényszerült, vagy a megszálló hatalmak szolgálatába állt, miközben próbálta megőrizni a nemzeti és az európai kulturális identitást. Potocki regényének kozmopolita, határokat átlépő világa és vallási toleranciája éles kontrasztban állt kora politikai valóságával, a formálódó nemzetállamok és a katonai konfliktusok egyre inkább bezárkózó, exkluzív eszmerendszerével.