Multikulturális nagyváros lehetett a római kori Colchester

A római kori Britannia első fővárosa, Colchester (ókori nevén Camulodunum) a korábban feltételezettnél jóval sokszínűbb, multikulturális központként működött. A Durhami Egyetem kutatócsoportja 22 ókori hamvasztásos temetkezés újszerű kémiai vizsgálatával bizonyította a birodalom távoli pontjairól érkező telepesek jelenlétét.

A tudományos elemzés során a Durhami Egyetem szakemberei egy innovatív eljárást alkalmaztak, amelynek segítségével a hamvasztott koponyacsontokban megőrződött stroncium- és ólomizotópokat vizsgálták meg. Ez a módszertan lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosan nyomon kövessék az érintett 22 személy életútjának és lakóhelyeinek földrajzi változásait.

Az eljárás különösen jelentősnek számít a korszak kutatásában, mivel a kora római időszakban a hamvasztás volt az uralkodó temetkezési forma. A magas hőfokon történő égetés eddig szinte lehetetlenné tette a migrációs folyamatok hagyományos biológiai vagy genetikai felderítését. Az izotópos profilok alapján az elhunytak többsége Britannia déli részén nőtt fel, azonban a minták között több, egyértelműen a kontinensről érkezett betelepülőt is azonosítottak a szakemberek.

A vizsgálati eredmények szerint legalább 3 elhamvasztott egyén kémiai "ujjlenyomata" a Római Birodalom mediterrán régióira, ezen belül a mai Spanyolország, Olaszország és Libanon területére utal. Közülük kiemelt tudományos figyelmet kapott az a férfi, akinek a hamvait a híres colchesteri vázában helyezték végső nyugalomra a város temetőjében. Ezt a széles körben ismert ókori kerámiaedényt részletesen kidolgozott, gladiátorokat és kutyákkal vívott vadállatviadalokat ábrázoló jelenetek díszítik.

A stroncium- és ólomizotópok alapján ez a személy vélhetően Itáliában vagy Hispániában töltötte a gyermekkorát, és csak életének egy későbbi szakaszában költözött Britanniába. A lelet gazdagsága, valamint a kerámia díszítésének tematikája alapján a szakértők feltételezik, hogy az elhunyt egy gladiátorokat felkészítő kiképző, vagy egy gazdag, küzdelmeket finanszírozó szponzor lehetett.

A tengerentúli bevándorlók mellett a kutatócsoport számos olyan belső bevándorlót is azonosított, akik a szigetország más, ősibb geológiai adottságokkal rendelkező régióiból érkeztek Camulodunumba. A leletek tanúsága szerint a betelepülők egy része Wales, Skócia vagy Délnyugat-Anglia területéről vándorolt az akkori fővárosba. A csontmaradványok kémiai nyomai arról tanúskodnak, hogy egyesek már gyermekkorukban a városba kerültek, míg mások csak felnőttként telepedtek le ott.

A most közzétett adatok tudományosan is alátámasztják azokat a korábbi régészeti feltételezéseket, amelyek szerint a város a Római Birodalom egy virágzó, az európai és mediterrán kereskedelmi útvonalakba szervesen bekapcsolt provinciális központja volt. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a korszerű eljárások alkalmazásával a kora római Britannia első 2 évszázadának eddig rejtve maradt társadalmi dinamikája is megismerhetővé vált.

A római csapatok Kr. u. 43-ban, Claudius császár uralkodása alatt indították meg Britannia módszeres fegyveres meghódítását. Az inváziós erők egyik első és legfontosabb stratégiai célpontja a trinovansok kelta törzsének erődített központja, Camulodunum volt. A települést a hódítók hamarosan elfoglalták, majd saját katonai bázisukká és logisztikai központjukká alakították át. A római légiók sikeres előrenyomulása után a helyszínen egy veteránokból álló római kolóniát hoztak létre, amely a frissen megszervezett provincia legelső hivatalos fővárosaként működött. A település az ezt követő évtizedekben gyors fejlődésnek indult, és a katonai funkciók mellett a távolsági kereskedelem, valamint a római közigazgatás kiemelkedő központjává vált a szigetországban.

A gyors ütemben romanizálódó város fejlődését egy drasztikus történelmi esemény, a Kr. u. 60-ban vagy 61-ben kirobbant kelta felkelés akasztotta meg. A Boudicca királynő által vezetett, elégedetlen törzsekből álló seregek földig rombolták Camulodunumot, a védelem nélkül maradt veterán lakosságot pedig lemészárolták. A lázadás véres leverését követően a római hatóságok újjáépítették a várost, és a jövőbeli támadások elkerülése érdekében masszív kőfalakkal vették körül a települést. Ennek az erődítményrendszernek a részét képezte a Balkerne-kapu is, amely a mai napig Nagy-Britannia legkorábbi és legjobb állapotban fennmaradt római kori városkapujának számít.

Bár a provinciális fővárosi rangot később a biztonságosabb és jobban védhető Londinium (a mai London) vette át, a temetkezések izotópos adatai bizonyítják, hogy Colchester a római uralom végéig jelentős, multikulturális gazdasági csomópont maradt.