Feltárták Núbia legnagyobb középkori templomának eredeti padlószintjét

Szudáni és lengyel régészek egy monumentális lépcsősor feltárásával elérték a középkori Núbia eddig ismert legnagyobb keresztény szentélye, a Nagy Jézus-templom eredeti padlószintjét. A Varsói Egyetem Mediterrán Régészeti Központjának beszámolója alapján a kutatócsoport még 2021-ben azonosította a gigantikus építményt. A több mint tizenegy méter magasan álló falak és az óriási kiterjedés miatt a feltárás a szokásosnál jóval mélyebb és összetettebb ásatási munkálatokat igényel.

Az Artur Obłuski professzor által vezetett, a szudáni régiségügyi hatósággal együttműködésben zajló expedíció a jelenlegi szezonban az apszist támasztó pilléreket és a lefelé vezető lépcsősort tisztította meg. A szakemberek eddig az épületegyüttesnek csupán egy kisebb részét tudták megnyitni, de a jövő évadban remélik, hogy a templom teljes kiterjedését pontosíthatják.

A jelenlegi becslések szerint az építmény 47 méter széles és mintegy 57 méter hosszú lehetett, míg eredeti magassága elérhette a 21 métert. Az ásatásvezető a szentély építészeti jelentőségét a konstantinápolyi Hagia Szophia temploméhoz hasonlította, amely évszázadokra meghatározta Núbia és az afrikai kontinens más régióinak egyházi építészetét.

A feltárás során a régészek egy kisebb, a katedrálishoz toldott építmény emeletén egy második templom maradványaira is rábukkantak. Bár ennek falai mindössze egy méter magasságban maradtak fenn, a törmelékből hatalmas mennyiségű, festett falfestmény-töredék került elő. A leletanyagból Agata Deptuła epigráfus görög nyelvű bibliai ódák és liturgikus imák töredékeit azonosította. Az egyik gondos, mindössze fél centiméteres betűkkel írt szöveg Sámuel próféta anyjának, Hannának az imáját tartalmazza, ami különösen értékes ritkaság, mivel korábban Ó-Dongola területéről zömében csak zsoltárszövegek kerültek elő.

A régészeti munkálatok mellett az örökségvédelem is kiemelt szerepet kapott, miután 2024 őszén az 1988 óta mért legsúlyosabb áradás sújtotta a régiót, megrongálva a romokat védő tetőzetet. A Varsói Műszaki Egyetem szakembereinek bevonásával zajló állagmegóvás mellett az expedíció egy napelemes rendszert is kiépített a helyi vízellátás biztosítására.

A kutatók szorosan együttműködnek a környékbeli közösséggel, a helyiek pedig egy egyesületet is alapítottak az ásatások támogatására. Az Európai Kutatási Tanács Afropolis Tungul projektjének keretében zajló program célja a település Kr. u. 4. és 15. század közötti fejlődésének és átalakulásának teljes körű feltérképezése.

Ó-Dongola, a korabeli Tungul városa a középkori keresztény Núbia egyik legjelentősebb államalakulata, Makuria királyságának fővárosa volt. A Nílus harmadik és negyedik kataraktája között elterülő birodalom a Kr. u. 6. században vette fel a bizánci rítusú kereszténységet, és évszázadokon át a térség meghatározó politikai hatalmának számított. A sivatagi kereskedelmi útvonalak és a folyami hajózás ellenőrzése komoly gazdasági fellendülést hozott a városnak. Makuria uralkodói a 7. század közepén még az Egyiptomot meghódító arab seregek előretörését is megállították, és egy több mint hatszáz évig tartó békeszerződést kényszerítettek ki a muszlim szomszédoktól.

A hosszú békés időszak lehetővé tette a monumentális egyházi és világi építészet felvirágzását az afrikai metropoliszban. A makuriai egyház szoros kapcsolatot ápolt Alexandria pátriárkájával, a város templomait és kolostorait pedig gazdag, bizánci hatásokat mutató, de egyedi núbiai stílusjegyekkel ötvözött freskókkal díszítették.

A történészek hosszú ideig egy városon kívüli kisebb épületet azonosítottak a királyság főszékesegyházaként, az újonnan feltárt Nagy Jézus-templom kiterjedése azonban alapvetően változtatja meg a város vallási topográfiájáról alkotott képet. Az iszlám 14. századi núbiai térnyerésével és Makuria hanyatlásával a monumentális keresztény épületek lassan az enyészeté lettek, a sivatagi homok alatt megőrződött romok azonban ma pótolhatatlan adatokkal szolgálnak Közép-Afrika történelméhez.