A Nemzeti Levéltárba költözött a brit parlament archívuma
Öt éven át tartó hatalmas logisztikai munka után sikeresen lezárult a brit parlament archívumának áthelyezése a londoni Kew-ban működő Nemzeti Levéltárba. A The Guardian beszámolója szerint a westminsteri palota Victoria-tornyából összesen mintegy négymillió, 16,5 iratkilométernyi anyagot költöztettek át. A modern állományvédelmi követelményeknek megfelelő, klimatizált új helyszínen a felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentumokat egységesen katalogizálták és vonalkóddal látták el. Ezzel a lépéssel a brit államigazgatás mindhárom ágának – a törvényhozásnak, a végrehajtó hatalomnak és az igazságszolgáltatásnak – az archívuma egyetlen, a nagyközönség számára is ingyenesen kutatható helyszínen egyesült.
- Öt év alatt négymillió történelmi dokumentumot költöztettek át a westminsteri palotából a londoni Nemzeti Levéltárba.
- Az áthelyezett iratok között szerepel az 1605-ös Lőporos összeesküvéshez köthető Hálaadásról szóló törvény is.
- Az archívum új, klimatizált környezetben immár ingyenesen hozzáférhető a kutatók és a nagyközönség számára.
A most áthelyezett dokumentumok között számos ikonikus, a brit nemzeti emlékezetet meghatározó irat található. Ezek egyike a pergamenre írt, 1605-ös Hálaadásról szóló törvény (Thanksgiving Act), amelyet I. Jakab király uralkodása alatt fogadtak el, és amely az úgynevezett Lőporos összeesküvés kudarcának állít emléket.
A finom kalligráfiával készült, több ponton utólagosan szerkesztett és kiegészített törvény elrendelte, hogy minden év november 5-én ünnepi istentiszteletekkel emlékezzenek meg arról, hogy a parlament épületét, benne a királlyal és a lordokkal, sikerült megmenteni a „rosszindulatú és ördögi pápisták” (vagyis a katolikus összeesküvők) merényletétől. Ebből a törvénybe iktatott megemlékezésből alakult ki a napjainkban is országszerte máglyarakással és tűzijátékkal ünnepelt Guy Fawkes-nap (Bonfire Night).
A törvényhez szorosan kapcsolódik az alsóház hivatalos naplójának 1605. november 5-i bejegyzése. Az irat margójára a hivatalnok szinte utólagos kiegészítésként jegyezte fel a westminsteri palota pincéjének átkutatását, amelynek során felfedezték a felhalmozott 36 hordónyi lőport és az azt őrző Guy Fawkest.
Egy különálló, szintén az összeesküvéshez kapcsolódó pergamentekercs (Act of Attainder) hazaárulásban mondta ki bűnösnek az elkövetőket, elrendelve az elrettentő erejű kivégzésüket: felakasztásukat, felnégyelésüket és kibelezésüket. Graham Moore, a kora újkori parlament történetének kutatója rámutatott, hogy a törvényszövegek gyakran meglehetősen dagályos retorikával, I. Jakabot dicsőítő hosszú bevezetőkkel indítottak, és jól láthatók rajtuk azok a fizikai kiegészítések és áthúzások, amelyek a parlamenti vita során alakították ki a végleges változatot.
A levéltári anyag nem kizárólag a 17. század dokumentumait őrzi, hanem átfogó képet nyújt a brit parlamentarizmus fejlődéséről. Az archívumban kapott helyet az 1832-es Nagy reformtörvény, amely elsőként biztosított választójogot a városi középosztálybeli férfiaknak, elindítva az országot a modern demokrácia felé vezető hosszú úton.
Méreteit tekintve a gyűjtemény legkiterjedtebb darabja az 1821-es Földadó-biztosi törvény, amely 65 ezer biztost nevezett ki a bevételek beszedésére. Az okirat 757 egybefűzött pergamenlapból áll, és kiterítve eléri a 348 méteres hosszúságot, ami több mint három futballpálya méretének felel meg. Az iratok mellett tárgyi emlékek, egyebek mellett egy sírkődarab, fegyverek és egy 1908-ban az alsóházban demonstráló szüfrazsett transzparense is az új központba került.
Az angol parlamenti rendszer fejlődése évszázados, fokozatos folyamat eredménye, amelynek egyik legfontosabb mérföldköve a Lőporos összeesküvés kora volt. I. Jakab 1603-ban lépett trónra, egyesítve az angol és a skót koronát. Uralkodása kezdetén a szigetország katolikus kisebbsége abban bízott, hogy az új király enyhíteni fogja a protestáns államegyház által rájuk kényszerített szigorú korlátozásokat és büntetőadókat.
Amikor Jakab egyértelművé tette, hogy nem kíván engedményeket tenni, egy radikális katolikus csoport, Robert Catesby vezetésével az uralkodó réteg erőszakos megsemmisítése mellett döntött. Tervük, hogy a parlament éves megnyitóján felrobbantják az épületet, nemcsak a királyt, hanem a törvényhozás és az egyház teljes vezérkarát is megsemmisítette volna.
Ez is érdekelhet
A merényletkísérlet 1605-ös lelepleződése és az összeesküvők brutális kivégzése évszázadokra meghatározta az angol belpolitikát. Az eset nyomán a katolikusokkal szembeni bizalmatlanság és az intézményesített diszkrimináció tovább erősödött; a katolikusok egészen a 19. század elejéig, az 1829-es katolikus emancipációs törvényig ki voltak zárva a politikai életből és a fontosabb közhivatalokból.
A meghiúsult merénylet emlékezete egyben erősítette az anglikán identitást és a parlamentáris intézményrendszer stabilitásába vetett hitet, amelyet a brit nemzetépítés alapvető pillérének tekintettek.
