Keresztény másolók módosíthatták Josephus Flavius Jézusról szóló feljegyzéseit

Egy spanyol független kutató a korai kereszténység egyik legvitatottabb szövegrészlete, a Josephus Flaviusnak tulajdonított feltámadási beszámoló eredeti tartalmát próbálta rekonstruálni. A nemrégiben megjelent preprint tanulmány a görög, latin, arab és szír nyelvű kéziratváltozatok aprólékos összehasonlításával vizsgálta a Jézusról szóló ókori bekezdéseket. A nyelvi elemzés megerősíti azt a feltevést, hogy a zsidó történetíró eredeti szövegét a későbbi évszázadok során a vallásos másolók módosíthatták.

Jesús Fernández-Pedrera Correa a Kr. u. 93 és 94 körül írt A zsidók története című mű híres, Jézusról szóló részletét, az úgynevezett Testimonium Flavianumot vette górcső alá. A vizsgálat során nem egyetlen eredeti, első századi kéziratot elemzett, hanem a szöveg későbbi, különböző nyelveken fennmaradt másolatait vetette össze.

A kutató a görög, latin, arab és szír fordítások apró eltéréseire támaszkodva kereste azokat a nyelvi nyomokat, amelyek a legközelebb állhatnak a történetíró eredeti megfogalmazásaihoz. Az elemzés rámutatott arra, hogy míg a széles körben ismert görög változat a feltámadást és a bibliai próféciák beteljesülését isteni tényként kezeli, addig a többi nyelvű töredék jóval óvatosabban fogalmaz. A késő negyedik századi latin fordítás csupán annyit ír, hogy Jézus a harmadik napon élve megjelent, míg a tizedik századból származó arab szöveg kifejezetten a tanítványok elbeszéléseként hivatkozik a jelenésre.

A spanyol kutató érvelése szerint a görög verzió messiási jövendölésekre vonatkozó utalásai egyértelműen a keresztény igehirdetés nyelvezetét tükrözik, amely idegen egy nem keresztény zsidó történetíró stílusától. Josephus Flavius a munkáiban rendszeresen feljegyezte a különböző zsidó vallási csoportok hiedelmeit és beszámolóit, anélkül hogy azokkal azonosult volna.

Fernández-Pedrera Correa úgy véli, az eredeti szöveg valószínűleg objektív módon, a Jézust követő csoport állításaként rögzítette a keresztre feszítés utáni eseményeket. A későbbi másolási folyamatok során a keresztény írnokok ezt a közvetett beszámolót alakíthatták át határozott ténymegállapítássá. Bár a rekonstrukció logikusnak tűnik, a kutató hangsúlyozta, hogy a fennmaradt kéziratok alapján lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani Josephus eredeti sorainak pontos terjedelmét.

A Testimonium Flavianum hitelességét vizsgáló tudósok régóta gyanakodnak arra, hogy a Jézust Krisztusként azonosító mondat szintén későbbi betoldás eredménye. Ezt a feltevést a nyelvi változatok is megerősítik, mivel a latin szöveg úgy fogalmaz, hogy Jézust Messiásnak hitték, a szír változat szerint annak tartották, az arab verzió pedig csupán a „talán” szót használja vele kapcsolatban.

A tanulmány felidézte Origenész ókeresztény író megjegyzését is, aki korábban nyomatékosította, hogy Josephus nem fogadta el Jézust Messiásnak. Egy másik vitatott félmondat, amely Jézus emberi mivoltát kérdőjelezi meg, hiányzik a rövidített arab fordításból, amelyet Agapiosz hagyományozott az utókorra, de megmaradt a latin és szír szövegekben. Fernández-Pedrera Correa szerint az elemzett záró gondolat, amely a keresztény közösség fennmaradását említi, egyértelműen illeszkedik a történetíró stílusához, és ezen a ponton a különböző nyelvi változatok sem mutatnak jelentős eltérést.

Josephus Flavius a Kr. u. 1. század egyik legfontosabb történetírója volt, akinek munkássága felbecsülhetetlen forrást jelent a korai római császárkor és a zsidó háborúk kutatásában. Eredetileg Joseph ben Matitjahu néven született egy előkelő jeruzsálemi papi családban, majd parancsnokként részt vett a Kr. u. 66-ban kirobbant zsidó felkelésben. A galileai hadjárat során római fogságba esett, de miután megjósolta Vespasianus császárrá válását, felszabadították, és a Flavius dinasztia pártfogoltjaként Rómában telepedett le. Legismertebb művei a hellenisztikus világ és a Római Birodalom olvasóközönsége számára íródtak, céljuk pedig a zsidó nép ősi eredetének bemutatása és a római-zsidó konfliktus hátterének megvilágítása volt.

A zsidók története című műben található Testimonium Flavianum évszázadokon át a korai kereszténység egyik legfontosabb külső, nem bibliai bizonyítékának számított Jézus történeti létezésére. A szövegrészlet hitelessége feletti tudományos vita a felvilágosodás korában lángolt fel igazán, amikor a kritikai történetírás megkérdőjelezte a bekezdés eredetiségét.

A modern történészek többsége napjainkban egy köztes álláspontot képvisel a kérdésben, elfogadva a részleges hitelesség elméletét. Eszerint Josephus eredetileg valóban említést tett Jézus kivégzéséről és követőiről, azonban a ránk maradt görög nyelvű formát az ókor végén keresztény másolók utólagosan átszerkesztették, hogy az maradéktalanul megfeleljen az egyházi tanításoknak.