Párizsi gyilkosságot feldolgozó regény nyerte a francia Goncourt-díjat

Philippe Jaenada francia író L’Inconnue du quai de Javel című, egy 1949-es párizsi gyilkossági ügyet és nyomozást feldolgozó tényregényével nyerte el az idei Prix Goncourt irodalmi díjat. A könyv nem csupán a 77 évvel ezelőtti bűntény elkövetőjének azonosítására tesz kísérletet, hanem az áldozat társadalmi rehabilitációját is elvégzi.

A bűntény áldozata, Louise Cansot egy 29 éves bretagne-i származású nő volt, aki 16 éves korában költözött a francia fővárosba. Pályafutását cselédként kezdte, majd Jean-Louis Boussingault festőművész modellje lett. A festő bevezette őt a Montparnasse alkotói köreibe, ahol a fiatal nő rendkívül keresetté vált, és a „100 portréjú nőként” ismerték a helyi közösségben. Holttestét 1949. szeptember 7-én találták meg, de a helyi rendőrség nem tudta azonosítani a gyilkost. Az ügy 8 évtizeden keresztül megoldatlan maradt, miközben az áldozat emléke lassan feledésbe merült.

Philippe Jaenada 530 oldalas kötete részletesen igyekszik helyrehozni az eredeti nyomozás történelmi igazságtalanságait. Az egykori 300 oldalas rendőrségi jelentés Louise Cansot-t rossz hírű nőként könyvelte el, a korabeli újságok pedig azt feltételezték, hogy prostituált vagy kábítószerfüggő volt. A regény szisztematikusan lebontja ezeket az előítéletes feltételezéseket, és empatikus, részletes portrét rajzol az áldozatról. A szerző a kutatásai alapján egy konkrét nevet is javasol a gyilkos azonosítására. A Le Monde francia napilap értékelése szerint az író nem kímélt semmilyen erőfeszítést hősnője megértése érdekében, miközben a szövegben a humor és a zsémbes gyengédség is helyet kapott.

A mostani elismerés a 13. regényét publikáló, korábban 4 alkalommal is a Goncourt-díj esélyesei közé választott író pályafutásának csúcspontját jelenti. A szerző 2013 óta, amikor egy 1980-as évekbeli hírhedt ékszerrabló történetét írta meg, a régi bűnügyek feltárását tette munkássága védjegyévé.

Jaenada a hiteles párizsi atmoszféra megteremtéséhez Georges Simenon Maigret felügyelőről szóló sorozatából merített ihletet, amelynek 75 kötetéből 74 darabot elolvasott a munka során. Az idei díjátadó szezont ugyanakkor beárnyékolta egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos botrány, amely a kanadai-haiti Thélyson Orélien könyvét érintette. Az Académie Goncourt eltávolította a szerző művét a jelöltek listájáról, a Boréal kiadó pedig megszakította vele a kapcsolatot, bár az író határozottan tagadta a vádakat.

A gyilkosság helyszíne és időpontja, az 1949-es Párizs a 20. századi francia történelem egyik leginkább terhelt átmeneti időszaka volt. A főváros a német megszállás traumáiból lábadozott, miközben a társadalom az újjáépítés gazdasági és szociális nehézségeivel küzdött. A helyi rendőri erők a háború utáni tisztogatások és átszervezések időszakát élték, mivel a hatóságok igyekeztek eltávolítani a soraikból a korábbi kollaboránsokat. Ebben az instabil környezetben a bűnüldöző szervek gyakran nem rendelkeztek elegendő erőforrással vagy hajlandósággal a társadalom peremén élő személyek halálának alapos kivizsgálására. A konzervatív hatóságok eleve mély gyanakvással tekintettek a bohém körökben mozgó, független életet élő nőkre.

A Montparnasse negyed, ahol Louise Cansot is dolgozott, a 20. század eleje óta a párizsi művészeti és szellemi élet központjaként funkcionált. A Montmartre hanyatlását követően ez a városrész vonzotta a világ minden tájáról érkező festőket, szobrászokat és írókat. Az aktmodellek nélkülözhetetlen, de társadalmilag rendkívül kiszolgáltatott szereplői voltak ennek a kreatív ökoszisztémának. Munkájuk elengedhetetlen volt a művészek számára, a szélesebb konzervatív társadalom azonban a szakma természete miatt gyakran megbélyegezte őket. Jaenada díjnyertes alkotása nemcsak egy elfeledett bűnügyet tár fel, hanem fontos társadalomtörténeti dokumentumként is szolgál azokról a munkásosztálybeli nőkről, akik csendben hozzájárultak a modern európai művészet felvirágzásához.