Helyreállítják a thermopülai csata legendás phókiszi védőfalát

Átfogó régészeti és állagmegóvási program keretében restaurálják a phókiszi falat, amely a Kr. e. 480-as thermopülai csata egyik legfontosabb védelmi építménye volt. A phthiótiszti régészeti felügyelőség által irányított projekt célja a romos állapotú falmaradványok hiteles újjáépítése és a történelmi emlékhely turisztikai integrációja.

A Kolónosz dombjától délnyugatra fekvő erődítmény napjainkra közepes, illetve kifejezetten rossz állapotba került az évszázados időjárási viszontagságok és a folyamatos szeizmikus aktivitás miatt. Lina Mendoni görög kulturális miniszter tájékoztatása szerint a hitelesség megőrzésével zajló rekonstrukció során az eredeti, leomlott építőköveket helyezik vissza a korábbi vagy a kutatások által igazolt új pozíciójukba.

A munkálatok célja a mintegy 100 méter hosszú, a hegygerinc morfológiáját követő, zegzugos alaprajzú fal eredeti geometriájának és falazatának stabilizálása. A projekt egy tágabb koncepció része, amely gyalogos útvonalakkal köti majd össze a falat, a Kolónosz dombját, Leónidasz spártai király modern emlékművét és a helyi látogatóközpontot.

A helyreállítást megelőző első szakaszban a szakemberek kiterjedt növényzetirtást és célzott régészeti feltárásokat végeztek a területen. A fal és a nyugati torony mentén húzott kutatóárkok segítségével vizsgálták meg az alapozást és az eredeti építési technikát, miközben dokumentálták a leomlott kőtömbök pontos helyzetét. A nyugati torony területén belső falazatokat, nagyméretű tárolóedényeket (pithoszokat) és égésrétegeket is feltártak, amelyek az építmény többszöri, eltérő funkciójú használatára utalnak. A munkálatok során értékes leletanyag is felszínre került, köztük egy Kr. e. 323 és Kr. e. 319 közötti időszakból származó hellénisztikus bronzérme, amely az erődítmény későbbi korokbeli használatához szolgáltat adatokat.

A Hérodotosz által is megénekelt thermopülai szoros középső szakaszán, a hőforrások közelében húzódó phókiszi falat eredetileg a Kr. e. 6. században emelték. Az építményt a helyi phókisziak hozták létre, hogy a szent háborúk időszakában megvédjék területüket az északról érkező thesszáliai betörésekkel szemben. Amikor a görög poliszok Kr. e. 480-ban szövetségre léptek I. Xerxész perzsa uralkodó inváziós seregének megállítására, a spártaiak vezette haderő ezt az elhanyagolt állapotú falat választotta fő védelmi vonalának. Az építményt sebtében kijavították, a harcosok pedig közvetlenül a fal mögött építették ki a táborukat, hogy lezárják a szűk átjárót a hatalmas túlerőben lévő ellenség előtt.

A három napig tartó küzdelem végső fázisa közvetlenül a fal közelében, a Kolónosz dombján zajlott le, miután a perzsák egy hegyi ösvényen megkerülték a görögöket. Ezen a magaslaton védekezett haláláig Leónidasz király és a hátramaradt, a visszavonuló görög fősereget fedező mintegy háromszáz spártai, illetve a theszpiai és thébai hopliták. A terület történelmi azonosítását Szpiridon Marinatosz görög régész 1939-es ásatásai erősítették meg. A kutató a dombon nagyszámú Kr. e. 5. századi, részben keleti típusú vas és bronz nyílhegyet, valamint lándzsahegyet tárt fel, egyértelműen bizonyítva a heves közelharc tényét.

A régészeti értelmezést évtizedeken át nehezítette, hogy a helyszín terepviszonyai az ókor óta drasztikusan megváltoztak a geológiai folyamatok következtében. Míg Hérodotosz idején a tenger szorosan a meredek hegyoldalakig ért, egy mindössze kilenc kilométer hosszú, rendkívül szűk parti sávot hozva létre, a Szperkhiosz folyó hordalékának felhalmozódása miatt ma egy kiterjedt síkság található az egykori szoros helyén. A phókiszi fal maradványainak és a Kolónosz dombjának régészeti parkká alakítása abban segít a látogatóknak, hogy a megváltozott földrajzi környezet ellenére is pontosan megértsék az ókori Görögország egyik legfontosabb ütközetének térbeli viszonyait.