Előkerült a Magyar Nemzeti Múzeum eltűnt Apolló-szobra
A szakemberek sikeresen azonosítottak egy második világháború idején eltűntnek hitt ókori Apolló-szobrot: a Magyar Nemzeti Múzeumban a páratlan műtárgy évtizedeken át egy másik gyűjteményi osztályon lappangott, téves meghatározással. A restaurátorok és régészek közös munkájának köszönhetően a bronzalkotás ismét eredeti történelmi kontextusában tekinthető meg a nagyközönség számára.
- A Magyar Nemzeti Múzeum azonosította a második világháború alatt elveszett ókori Apolló-szobrát.
- A páratlan műtárgyat évtizedekig egy 19. századi patikaszoborként tartották nyilván az intézmény raktárában.
- A sikeresen megtalált bronzszobor egy hónapig tekinthető meg a múzeum állandó régészeti kiállításán.
A különleges bronzszobor a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Főosztályának Vegyes Gyűjteményéből került elő egy leltári revízió és kutatás során. A műtárgyat egy 1961-es leltárkönyvben rögzítették, ahol tévesen egy 19. század közepéből származó, ismeretlen eredetű patikaszoborként írták le.
Az évtizedekig tartó rejtőzködés után a múzeum restaurátorai és régészei fogtak gyanút a tárgy valódi korát és származását illetően. A részletes anyagvizsgálatok és a levéltári kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a szobor az ókorból származik. Ezzel az azonosítással egy több mint nyolcvan éve elveszettnek hitt műalkotás került vissza a régészeti gyűjteménybe.
A kutatások megerősítették, hogy a szobor az intézmény történetének egyik legkorábbi szerzeménye volt, amely már 1825 előtt bekerült a nemzeti gyűjteménybe. A páratlan leletet a Magyar Nemzeti Múzeum A Hónap Kincse kamarakiállítás-sorozatának keretében mutatják be a nagyközönségnek.
A megnyitó ünnepségen Zsigmond Gábor főigazgató köszöntője után Bartus Dávid, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja ajánlotta a látogatók figyelmébe a leletet. A műtárgy kutatási hátterét Mráv Zsolt, a múzeum őskori és koratörténeti főosztályának vezetője, a tárlat kurátora ismertette. Az érdeklődők a szobrot november elejétől egy hónapon át tekinthetik meg a Kelet és Nyugat határán című állandó régészeti kiállítás hatos termében.
Ez is érdekelhet
A második világháború fegyveres konfliktusai és a frontvonalak áthaladása felbecsülhetetlen károkat okoztak a magyarországi közgyűjteményekben. Budapest 1944 és 1945 közötti ostroma idején a Magyar Nemzeti Múzeum épülete is jelentős sérüléseket szenvedett, a gyűjteményi raktárak és a kiállítóterek egyaránt veszélybe kerültek. A háborús zűrzavarban, a kimenekítések és a fosztogatások során műtárgyak ezrei semmisültek meg, cseréltek gazdát vagy tűntek el évtizedekre. Sok esetben a megmentett, de dokumentációjukat vesztett tárgyak a háború utáni újraleltározások során téves meghatározással kerültek vissza a raktárakba. A most azonosított Apolló-szobor esete kiválóan példázza a korabeli káosz és a sietős állománymentés utóéletét.
A megtalált bronzszobor 1825 előtti bekerülése a múzeum hőskorába, a Széchényi Ferenc által alapított intézmény korai gyarapodásának időszakába vezet vissza. A 19. század első évtizedeiben a nemzeti gyűjtemény elsősorban a magyar főnemesség és a műgyűjtő polgárság nagylelkű adományaiból, illetve hagyatékokból növekedett. Ebben a korszakban az antikvitás iránti érdeklődés rendkívül erős volt, a klasszikus ókori művészet emlékei a műveltség és a társadalmi státusz szimbólumainak számítottak. A római és görög bronzszobrocskák a korabeli magángyűjtemények legmegbecsültebb darabjai közé tartoztak, amelyeket a tulajdonosok gyakran a formálódó nemzeti múzeumnak ajándékoztak. Ezek a legkorábbi szerzemények képezték a későbbi, professzionális régészeti tárak alapját.
