Habsburg-dinasztia

A spanyol örökség és következményei

Az angolok és a hollandok aggodalmának csillapítására 1703-ban I. Lipót és legidősebb fia, a későbbi I. József császár, az utóbbi öccsének, Károlynak a javára lemondott spanyol trónigényéről, így Spanyolországban megalapíthatták volna a császári ágtól független második Habsburg-dinasztiát. 1711-ben azonban I. József meghalt: minthogy csak lány örökösöket hagyott maga után, VI. Károly néven az öccse lett a császár, valamint az osztrák, a cseh és a magyar tartományok ura. E minőségében az angolok és a hollandok már kevésbé támogatták spanyolországi terveit, ezért komoly tárgyalásokba bocsátkoztak a franciákkal, s 1713-ban megkötötték velük az utrechti békét. A békeszerződés elismerte a Bourbonok jogát a spanyol trónra és a spanyolok amerikai birtokaira, s ezzel gyakorlatilag megkötötte a vonakodó Károly kezét, aki egy év múlva aláírta a franciákkal a rastatti békét. A spanyol Habsburgok Németalföld déli részével, az Itáliai-félsziget spanyol birtokaival, az 1708-ban bekebelezett Mantovával, valamint Szardíniával. 1717-ben azonban a császár Szardíniát elcserélte Szicíliára, amelyet az utrechti békekötők eredetileg a Savoyai-háznak juttattak, ám a rá jellemző makacssággal Károly 1720-ig hadiállapotban maradt a Bourbonok Spanyolországával. Akkor tűzszünetet kötött nagy ellenlábasával -igaz, a Bourbonok spanyol trónra lépését csak 1725-ben ismerte el hivatalosan.
Időközben a spanyol Habsburgok fiágának kihalása és bátyja, József halála nyomán 1711-ben Károly marad a család utolsó férfi sarja. A császárnak ezért végig kellett gondolnia, hogy mi történjék halála után. A nőági örökösödést a Német-római Birodalomban és a Habsburgok egyes örökös tartományaiban is kizárták. A Habsburg-örökség felosztásának elkerülése érdekében 1713. április 19-én Károly kiadta híres Pragmatica Sanctióját, amely meghatározta a Habsburg-ház új örökösödési rendjét. A törvény szerint fiú utód hiányában először az elsőszülöttség jogán az uralkodó valamelyik lányára, s annak utódaira száll az egész örökség. Ha nem születik lánya - hasonló szabályok szerint -, az elhunyt bátyjának lányai az örökösök, s végül - ha unokatestvéreinek ága is kihal - atyai nagynénjeinek leszármazottaira szállt a trón. Csecsemőkorú fia halála után (1716) VI. Károly minden erőfeszítése arra irányult, hogy általánosan elismertesse a Pragmatica Sanctiót. Az 1738-ban befejezett lengyel örökösödési háborúban a Habsburgok elvesztették a spanyol Bourbonokhoz kerülő Nápolyt és Szicíliát, kárpótlásul azonban megkapták Parmát és Piacenzát, s Károly is látszólag elérte célját: a Pragmatica Sanctiót különféle formákban, de elismerte Szászország (vonakodva és fenntartását hangoztatva), Bajorország, Spanyolország, Oroszország, Poroszország, a Hannover-házi Anglia és végül (a harmadik fél jogainak fenntartásával) Franciaország is. Károly reményei azonban illúziónak bizonyultak: 1740-ben bekövetkezett halála után nem telt el két hónap, s lányának, Mária Teréziának szembe kellett néznie a Sziléziát elözönlő poroszok támadásával. Ezzel megkezdődött az osztrák örökösödési háború. Bajorország azonnal bejelentette igényét a Habsburgok németországi birtokaira. A Bajorországnak nyújtott francia támogatáson felbátorodva Szászország követte példáját, és Spanyolország is megpróbálta kiűzni a Habsburgokat Lombardiából. Nagy-Britannia eléggé megkésve sietett Mária Terézia segítségére, s hadba lépését akkor is inkább a Franciaországgal szembeni ellenszenv, mint a Pragmatica Sanctio támogatásának szándéka ösztönözte.

1. Út a felemelkedésig
2. Figyes és Miksa
3. Házasságok révén európai nagyhatalom
4. V. Károly birodalma
5. Franciaország ellen
6. A spanyol örökség és következményei
7. II. József és reformjai
8. Új korszak hajnalán
9. Sorscsapások és bukás