Kémek, kereskedők, túlélők: nők az amerikai forradalom idején

Az amerikai forradalom történetét elsősorban férfiak nevein keresztül ismerhetjük. Egy New York-i kiállítás most azonban olyan nőket állít a középpontba, akik kereskedőként, ápolóként, kémként, politikai szereplőként vagy éppen magánemberként alakították a korszakot, még ha nevük gyakran ki is maradt a történelemkönyvekből.

Az amerikai forradalom idején a nők jóval több szerepet vállaltak annál, mint amit a hagyományos történelmi elbeszélések sugallnak. Harcoltak, kémkedtek, ápoltak, üzletet vezettek, pénzt gyűjtöttek, és közben megpróbálták túlélni egy bizonytalan korszak mindennapjait. A New York Historical „Forradalmi nők” című kiállítása ezek közül mutat be néhány történetet. A tárlat olyan, New Yorkhoz kötődő nőket állít középpontba, akik különböző módokon járultak hozzá a függetlenségi háborúhoz és az új állam kialakulásához.

A kiállítás egyik különleges alakja Rebecca Gomez, zsidó kereskedő és csokoládékészítő, aki Manhattanben működtette üzletét. A 18. század végéről jelenleg ő az egyetlen ismert nő, aki önállóan gyártott csokoládét. A kiállítás kurátorai kutatás közben bukkantak rá történetére, és ekkor vált számukra világossá, hogy a korszak gazdasági életében olyan nők is fontos szerepet játszottak, akiknek a neve mára szinte teljesen kikopott az emlékezetből.

A tárlat egyik visszatérő gondolata éppen ez: a nők munkája sokszor láthatatlan maradt, függetlenül attól, hogy fizetett vagy fizetetlen tevékenységről volt szó.

A bemutatott történetek között szerepel Elizabeth Freeman is, aki rabszolgasorban született, majd 1781-ben szabadságáért indított pert Massachusettsben. Érvelésében az új állami alkotmányra hivatkozott, amely szerint minden ember szabadnak és egyenlőnek születik. Győzelme később más hasonló ügyek előtt is utat nyitott.

A kiállítás az őslakos nők szerepére is kitér. Molly Brant mohawk vezető a háború idején a britekkel való szövetséget támogatta, mert ezt látta a legjobb lehetőségnek közössége földjeinek megvédésére. Története arra is emlékeztet, hogy az amerikai forradalom nem mindenki számára ugyanazt jelentette.

A tárlat egyik legszemélyesebb darabja egy szerelmes vers és néhány levél, amelyek Elizabeth Shipton és Aquila Giles kapcsolatát őrzik. A nő egy britpárti családból származott, későbbi férje viszont a felkelők oldalán harcolt. Kapcsolatukat politikai nézetkülönbségek nehezítették, végül mégis összeházasodtak.

A „Forradalmi nők” végül egy egyszerű kérdést tesz fel a látogatóknak: vajon hogyan szólna ma az amerikai forradalom története, ha azokról is mesélnénk, akik eddig többnyire a margón maradtak?