Azonosították a nagykökényesi premontrei prépostság pontos helyét
Sikeres tavaszi feltárás során azonosították a 12. század végén alapított nagykökényesi premontrei prépostság pontos helyét az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakemberei - számolt be róla az intézmény Régészettudományi Intézete. A felfedezés alapvetően tisztázza a Heves vármegyei település középkori topográfiáját, bizonyítva, hogy a korábbi tudományos feltételezésekkel ellentétben a rendház nem a ma is álló, Árpád-kori plébániatemplommal volt azonos, hanem attól függetlenül, önálló épületegyüttesként működött.
Az ELTE Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszékének kutatócsoportja Mészáros Orsolya ásatásvezető irányításával 2026 áprilisában végzett kutatásokat a helyi Havas Boldogasszony-templomtól nyugatra fekvő temető és gyümölcsös területén. A történeti forráskutatások, terepbejárások és modern műszeres vizsgálatok alapján kijelölt kutatóárkokban mintegy kilencszáz éves falmaradványokat, valamint egy 16. századi pusztulás nyomait tárták fel.
A vastag törmelékrétegek alól egykori építőkövek, 12. századi kőfaragványok, bronz könyvveretek, valamint 12–17. századi érmék és kerámiatöredékek kerültek elő, amelyek egyértelműen igazolták, hogy a Kökényes–Radnót nemzetség egykori szakrális központjának maradványaira bukkantak.
A premontrei rend a 12. század elején, Franciaországból kiindulva terjedt el a Magyar Királyságban, és kiemelkedő kulturális, illetve hitéleti szerepet töltött be az Árpád-korban. A nagykökényesi prépostság korabeli fontosságát és kiterjedt kapcsolatrendszerét jelzi, hogy alapítása után innen indultak szerzetesek a sági és a jánoshidai rendházak benépesítésére is. A most feltárt, monumentális andezitkövekből emelt épületegyüttes legkorábbi részei a 12. századra keltezhetők. A felszínre hozott, szalagfonatos és bimbós fejezetű kőfaragványok formai kialakítása a korabeli egri és esztergomi kőfaragóműhelyek alkotásaival mutat szoros párhuzamot, egyúttal a nyugati, elsősorban francia építészeti hatások magyarországi megjelenéséről tanúskodik.
A régészeti adatok alapján a kolostor az egész középkor folyamán használatban maradt, a török hódoltság háborús időszakában azonban elnéptelenedett. Az elhagyott épületeket ezt követően fokozatosan elbontották, amire a ledőlt falak és a bontási rétegek utalnak, míg a pusztulást követő ideiglenes, profán célú megtelepedést szabadtéri tűzhelyek és elszenesedett növényi maradványok jelzik.
A terület funkciója a későbbiekben átalakult: a megszentelt földet a lakosság temetőként kezdte használni. A régészek az egykori templomszentély feltételezett helyén sűrűsödő, gazdag leletanyagú – viseleti elemeket, pártamaradványokat, rózsafüzéreket és cipővasalásokat is tartalmazó – felnőtt- és gyermeksírokat tártak fel, amelyek a 19. századtól napjainkig működő modern temető előzményét jelentik.
Ez is érdekelhet
A Nemzeti Kulturális Alap, a Gödöllői Premontrei Apátság és Nagykökényes önkormányzata, valamint hatvani és egri közgyűjtemények támogatásával megvalósult projekt legfőbb eredménye a régóta keresett prépostság lokalizálása.
Az egyetemi kutatók hangsúlyozták, hogy a jelenlegi feltárás csupán az első lépést jelenti: a templom és a kolostor teljes alaprajzának, pontos építészeti részleteinek, illetve az egykori szerzetesi közösség és a helyi lakosság kapcsolatának alaposabb megismeréséhez a jövőben további szisztematikus régészeti vizsgálatokra lesz szükség.
