Elpusztulhatnak a török kori fahíd cölöpjei Szolnoknál
A Tisza rendkívül alacsony tavaszi vízállása miatt a megszokottnál hónapokkal korábban kerültek felszínre Szolnoknál azok a 16-17. századi tölgyfa cölöpök, amelyek a hódoltság kori oszmán hídépítészet ritka hazai emlékei - számolt be róla a szoljon.hu. A tartósan szárazra kerülő, közel ötszáz éves faszerkezetek felgyorsult degradációja rávilágít a folyómederben rejlő régészeti örökség megóvásának technológiai és finanszírozási nehézségeire.
Dr. Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze a lapnak nyilatkozva rámutatott: a jelenség, amely korábban jellemzően a nyár végi, aszályos augusztusi időszakokra korlátozódott, az elmaradó tavaszi zöldár miatt idén már május közepén megfigyelhető.
A folyó medréből előbukkanó, összesen négy különböző - a 16-17. századi török kori, valamint a 18-20. századi - fahídhoz tartozó tartóelemek fizikai állapota a levegővel érintkezve folyamatosan romlik. A faanyag számára a folyóvizek oxigéntől elzárt iszapja jelenti a természetes védőközeget, a felszínre kerülve azonban azonnal megindul a kiszáradás, a repedezés és a deformáció. A szakember hangsúlyozta, hogy a több évszázadot a víz alatt épségben átvészelő tölgyfa szerkezetek esetében a drasztikus minőségromlás az elmúlt két évtized tartósan alacsony vízállásainak egyenes következménye.
A páratlan ipartörténeti és régészeti emlékek eredeti helyszínen történő megőrzése a megváltozott hidrológiai viszonyok miatt egyre komolyabb kihívást jelent. A régészeti protokollok alapján a leletegyüttes hosszú távú védelmét kizárólag a cölöpök szakszerű kiemelése, majd speciális, víz alatti tárolása és mesterséges konzerválása biztosíthatná. A múzeum korábban kísérletezett a faanyagok sejtjeit stabilizáló cukros oldatban történő tartósítással, azonban az eljárás megfelelő infrastrukturális háttér és stabil pénzügyi források hiányában jelenleg nem folytatható. Érdemi beavatkozás nélkül az egyedülálló folyami leletek belátható időn belül megsemmisülhetnek.
Ez is érdekelhet
A szolnoki cölöpmaradványok az oszmán hódoltság Kárpát-medencei logisztikai és hadmérnöki tevékenységének legjelentősebb bizonyítékai közé tartoznak. Szolnok vára 1552-es oszmán elfoglalását követően a közigazgatás szandzsákközponttá tette a települést, amelynek stratégiai fontosságát a Tiszán kialakított állandó átkelőhely adta. A birodalmi adminisztráció által az 1560-as évek elején építtetett, mintegy 110 méter hosszú, cölöpökre vert állandó fahíd nemcsak a török hadsereg utánpótlási vonalait biztosította, hanem a hódoltsági területek és a Balkán közötti civil kereskedelem fő ütőereként is funkcionált.
Ezek a ránk maradt szerkezeti elemek európai viszonylatban is ritkaságnak számítanak, mivel a folyamatos háborúskodások és a 19. századi folyószabályozások a kontinens legtöbb pontján nyomtalanul eltüntették a hasonló kora újkori faépítményeket.
