Megkerült az első világháború legnagyobb amerikai hajókatasztrófájának roncsa

A roncsot a brit Gasperados Dive Team önkéntes technikai búvárcsapat fedezte fel a tengerfenéken, 91 méteres mélységben, mintegy 80 kilométerre a délnyugat-angliai Cornwall partjaitól. Steve Mortimer, az expedíció vezetője szerint a felfedezést hároméves kutatómunka és kilenc korábbi, a lehetséges célpontokat vizsgáló merülési kísérlet előzte meg.

Az azonosítást az amerikai hatóságok levéltári adatokkal segítették: William Thiesen, a parti őrség történésze megerősítette, hogy a búvárok által rögzített felvételeken látható fedélzeti szerelvények, a hajókerék, a harang és a fegyverzet egyértelműen megegyeznek a Tampa tervrajzaival és fennmaradt fotóival. A parti őrség bejelentette, hogy a jövőben autonóm víz alatti robotok bevonásával tervezik a hajótest állapotának részletesebb feltérképezését.

A Tampa elsüllyesztése az első világháborús atlanti csata egyik leggyorsabb és legtragikusabb epizódja volt. A történelmi feljegyzések alapján a hajó 1918. szeptember 17-én kezdte meg konvojkísérő szolgálatát, azonban szeptember 26-án az alacsony szénkészlet miatt engedélyt kapott, hogy kiváljon a kötelékből, és egy walesi kikötőbe induljon. A magányosan haladó kuttert az esti órákban vette észre a német UB-41-es tengeralattjáró, amely egyetlen torpedót lőtt ki rá. A találatot egy pusztító erejű másodlagos robbanás követte – amelyet a feltételezések szerint a szénpor berobbanása vagy a fedélzeten tárolt mélységi bombák detonációja okozott –, és a hajó mindössze három perc alatt hullámsírba merült.

A katasztrófát a fedélzeten tartózkodó 131 személy – 111 amerikai parti őr, négy amerikai haditengerész és 16 brit állampolgár – közül senki sem élte túl. A legénység demográfiai összetétele történelmi szempontból is kiemelkedő: soraikban orosz és norvég bevándorlók, valamint tizenegy afroamerikai tengerész is szolgált.

A hivatalos adatok szerint utóbbiak voltak az amerikai parti őrség első, harci cselekmények során elesett kisebbségi tagjai. Kevin Lunday tengernagy, a fegyvernem parancsnoka közleményében hangsúlyozta: a hullámsír feltárása nemcsak az intézményes emlékezet megőrzése miatt kulcsfontosságú, hanem méltó emléket állít az első világháborús szövetséges konvojok védelmében hozott páratlan emberi áldozatoknak is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról