10 tény az Oszmán Birodalomról

2019. november 13. 12:27 Múlt-kor

A szultáni trón elfoglalását gyakran előzte meg véres családi közjáték. A testvérgyilkosság intézményét II. Mehmed szultán uralkodásának idején (1451-1481) törvényi szintre emelték.

Korábban

1. Az Ottomán Birodalom alapítója I. Oszmán (1258-1324) volt, aki a tradíció szerint 1299-ben hozta létre a későbbi világbirodalom magját északnyugat Anatóliában.

2. Számos oszmán uralkodó ereiben alig csörgedezett török vér. Több mint 30 szultánnak olyan, a szultáni háremből származó nők adtak életet, akik főként görög, szerb vagy keleti szláv származásúak, illetve Európa más területeiről valók voltak.

3. I. Murád az egyetlen szultán volt az Ottomán Birodalom történetében, aki csata közben vesztette életét. Az uralkodót egy szerb nemes, Miloš Obilić ölte meg a rigómezei csatában 1389-ben. A megadást színlelő Obilićot a szultán sátrába kísérték, ahol a szerb, miután az uralkodó közelébe került, elmetszette Murád torkát.

4. A világtörténelem első fekete bőrű harci pilótája az oszmán légierőnél szolgált. Az afro-török Ahmet Ali Çelikten 1916 novemberében kezdte meg szolgálatát. Az oszmán hadseregben egyébként ezrével szolgáltak fekete, vagy afro-török származású katonák.

5. A Római Birodalom bukását követően az oszmán haderő gyalogos elit egységei adták az első állandó hadsereget Európában. A janicsárok nagy részét keresztény fiúkból nevelték az iszlámhoz hű, professzionális katonákká. A 14. század második felében tűntek fel először a harctereken.

6. Az oszmán hadsereg az elsők között alkalmazott ostromágyúkat. Konstantinápoly 1453-as ostrománál egy igazi óriást is bevetettek, amely 500 kilogrammos ágyúgolyókkal rombolta a Bizánci Birodalom szellemi és gazdasági központjának falait.

7. Bonaparte Napóleon serege aratta a legnagyobb győzelmet az oszmán haderő felett. Jean-Baptiste Kléber tábornok a palesztinai Tábor hegyén csapott össze a törökökkel 1799-ben, ahol a négyezres francia haderő mindössze két embert vesztett, míg a 30 ezres török sereg 6 ezer fős veszteséget szenvedett.

8. A szultáni trón elfoglalását gyakran előzte meg véres családi közjáték. A testvérgyilkosság intézményét II. Mehmed szultán uralkodásának idején (1451-1481) törvényi szintre emelték, így a trón elsődleges várományosa, hatalomra kerülése előtt mindenféle felelősségre vonás nélkül kiiktathatta a fiútestvéreit.

9. A 17. századtól kezdődően a testvérgyilkosságot egy sokkal „civilizáltabb” gyakorlat váltotta fel. Az isztambuli szultáni hárem épületében elkülönítettek egy szárnyat, amelyet rendkívül találó módon ketrecnek („Kafes”) hívtak. A trónra veszélyes elemeket itt őrizték. A foglyok ugyan semmiben nem szenvedtek hiányt, de teljesen elszakadtak a való világtól. Sokan mentális problémákkal szabadultak a ketrecből.

10. A multikulturális, soknyelvű Oszmán Birodalom 600 esztendőn keresztül, egészen 1922-ig, a szultáni hatalom megszűnéséig, meghatározó tényező volt a közel-keleti térségben és Európában. Az utolsó szultán, VI. Mehmed száműzetésben hunyt el az Olasz Riviérán található Sanremo városában 1926-ban.