Újra megvizsgálják a gesseli aranykincset

Tizenöt évvel a megtalálása után új, interdiszciplináris kutatási projekt indult a mintegy 3300 éves gesseli aranykincs eredetének és elrejtési körülményeinek feltárására. A több német egyetem bevonásával zajló átfogó vizsgálat nemcsak a páratlan középső bronzkori leletegyüttes geológiai forrását pontosíthatja, hanem alapvetően pontosíthatja az őskori Európa távolsági kereskedelmi hálózatairól alkotott eddigi tudományos képet is.

A Német Kutatási Közösség által finanszírozott, 2026 tavaszán indult tudományos programban a hannoveri Tartományi Múzeum, az Alsó-Szászországi Műemlékvédelmi Hivatal, valamint a Kieli és a Göttingeni Egyetem kutatói vesznek részt. Daniel Neumann és Henning Haßmann, a projektet bemutató szakemberek tájékoztatása szerint a komplex vizsgálat során a múzeumban a nyersanyagok és a fémtárgyak mélyreható archeometriai elemzését végzik el.

Ezzel párhuzamosan a Kieli Egyetem botanikai módszerekkel rekonstruálja a bronzkori tájhasználatot és a korabeli gazdasági alapokat, míg a Göttingeni Egyetem a lelőhely környezetében folytat újabb próbafeltárásokat. A kutatás egyik fő célja az arany pontos földrajzi forrásának azonosítása, mivel a korábbi előzetes analízisek egy lehetséges közép-ázsiai eredetet is felvetettek.

A gesseli aranykincs a történelem előtti Európa egyik legnagyobb nemesfémlelete, amelyre 2011 áprilisában, egy észak-németországi földgázvezeték fektetése során bukkantak rá Syke városa közelében. A Kr. e. 1300 körülre datálható, összesen 117 tárgyból álló és 1,7 kilogramm súlyú együttest eredetileg egy vászonzacskóba csomagolva, hat bronztűvel rögzítve rejtették a földbe.

A kincs zömét alkotó, újrahasznosított aranyból készült spirálok – 82 darab láncokká fűzve, további 32 pedig önállóan – nem ékszerként, hanem a középső bronzkor egyfajta szabványosított fizetőeszközeként funkcionáltak. A lelet mindössze három kifejezett viseleti tárgyat tartalmaz: egy nagyméretű karkötőt, egy csavart karperecet, valamint egy szoláris szimbólumokkal és koncentrikus körökkel díszített, tömör aranyból készült ruhakapcsoló tűt, amelyet az elrejtés előtt szándékosan megrongáltak. Ez utóbbi Közép-Európa eddigi egyetlen ismert tömör aranyfibulája ebből a korszakból.

Bár a gesseli lelet a maga nemében az első, modern tudományos módszerekkel, hitelesen feltárt bronzkori aranykincs Németországban, az elrejtésének motivációja továbbra is rejtély. Stefan Winghart régész szerint a tárgyak szoros egymás mellé préselése és tudatos csomagolása arra utal, hogy a kincset nem hirtelen veszély elől menekülve, hanem szándékosan, egyfajta felhalmozott vagyonként vagy egy helyi fémműves mester nyersanyagkészleteként ásták el. A lelőhely közvetlen környezetében az eddigi kutatások nem találtak korabeli településre vagy temetkezésre utaló nyomokat.

Ez a jelenség szorosan illeszkedik a korszakra jellemző európai kincselrejtési szokások sorába: a középső és késő bronzkorban a fémek felhalmozása és földbe (vagy vizes élöhelyekre) rejtése gyakran rituális, áldozati célokat szolgált, egyben a társadalmi elit hatalmi reprezentációjának eszköze is volt.

Az induló interdiszciplináris kutatási projekt eredményei várhatóan választ adnak majd arra, hogy a kincs egy transzeurópai kereskedőhálózat tranzitállomása, egy ötvösműhely raktára, vagy a helyi közösség szakrális felajánlása volt-e a Krisztus előtt második évezred derekán.