Futottak-e az emberek a középkorban?

Vajon futottak az emberek a középkorban? (Forrás: ChatGPT)

A kérdés megközelítéséhez egy életrajz kínál érdekes kiindulópontot. A limousin-i származású Aredius történetében szerepel egy Baudenus nevű férfi. A karoling kori hagiográfiai beszámoló szerint ez a férfi, aki Autunból tért vissza, megőrült, miután megpróbálta ellopni Aredius szent olajos flaskáját. Hogy megszabaduljon az őt megszálló gonosz szellemtől, zarándoklatra kellett indulnia Szent Martialis limoges-i sírjához.

Menekülése során Baudenus rendkívüli teljesítményt nyújtott, közel tizenkét római mérföldet tett meg egyetlen óra alatt. A történet hangsúlyozza, hogy ezt a tempót őrült állapotának köszönhette, az őrök viszont mégis utolérték.

Milyen hosszú a tizenkét római mérföldes táv?

Ha mai mértékegységekre fordítjuk, ez nagyjából 15–18 kilométeres távolságot jelent. Az, hogy pontosan milyen hosszú volt az említett „óra”, bonyolítja a számítást, hiszen a középkorban az időt a nappali világosság alapján mérték, így az évszaktól függően változott. Körülbelül 43 perc volt a téli napforduló idején, 1 óra 20 perc a nyári napfordulón, és nagyjából 1 óra a napéjegyenlőségek idején.

Hasonlóan elgondolkodtató VII. Károly király kegyelmi levele alapján egy későbbi, 15. századi eset. Egy skót katona – aki a százéves háború végén Guyenne-ben állt királyi szolgálatban – beszámolója szerint őt és lovas társait gascogne-i gyalogos üldözők vették üldözőbe, és végül nem tudtak elmenekülni előlük. Az eset azért furcsa, mert a lovasoknak elvileg előnyben kellett volna lenniük.

A történeti kutatás azonban kevés kapaszkodót ad az ilyen jelenségek értelmezéséhez. Sokáig azt gondolták, hogy az atlétikai jellegű tevékenységek az ókor után háttérbe szorultak, és csak a modern sport brit kialakulásával, a 19. században jelentek meg újra.

A bioarcheológia eddig nem azonosított egyértelmű csontvázi jeleket a középkori lakosság rendszeres futásáról. Az viszont biztos, hogy a futás jelen volt a középkorban. Egy olyan társadalomban, ahol nem mindenki rendelkezett lóval, a gyors helyváltoztatás gyakran gyalogosan történt. Egyes foglalkozások kifejezetten megkövetelték a mozgást.

A hírvivők például rendszeresen tettek meg nagy távolságokat. A bibliai minták ismert kulturális referenciát jelentettek, például Ahimaác, aki futva vitte a hírt Dávid királynak. Ibn Battúta és Marco Polo beszámolói jól szervezett gyalogos hírvivő hálózatokat írnak le, amelyek képesek voltak felvenni a versenyt akár a lovas futárokkal is. Az Inka Birodalom chasqui futárai is rendkívüli kitartásról tettek tanúbizonyságot.

A katonai élet szintén indokolttá tette a gyors mozgást. A gyalogos katonáknak gyakran kellett nagy távolságokat megtenniük rövid idő alatt. A 14. században Angliában az íjászoknak akár több száz kilométert is meg kellett tenniük egy héten alatt.

A futás megítélése ugyanakkor nem volt egyértelműen pozitív. Büntetések során a megszégyenítés eszközeként jelent meg. Ugyanakkor vallási és irodalmi szövegekben előfordult, hogy a gyorsaságot és kitartást elismeréssel említették. Bár a korszak írott kultúrája nem tartotta a futást különösebben figyelemre méltónak, a gyakorlatban fontos szerepet játszott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén