Szüreti sokadalom a juhhúsos kása körül
„Szerdán (Sept. 27.) minekutánna reggel 5 Lovag Rgt [regiment] egyenként való hadi forgásokat tett volna, délután a’ Sajkások mutatták a’ Dunán az ő ügyességüket […], a’ Felséges Udvar Margit szigetében a’ Palatinusnál, Tsászári Főh[erce]gnél szüreti ebéden volt” – írta a Hazai ’s Külföldi Tudósítások a császári család programjáról 1820. szeptember 30-án.
- A cikk felidézi a hajnalig tartó szüreti lakomák világát, ahol a bogrács, a bor, a muzsika és a tánc éppúgy hozzátartozott az ünnephez, mint maga a munka
- Kiderül, miért számított egykor elképzelhetetlennek a szüreti mulatság juhhúsos kása nélkül, legyen szó módos gazdáról vagy napszámosról
- Egy 1866-os nagyváradi beszámoló szerint akár 60–80 ember is együtt ült asztalhoz
Vajon miket főzött a felséges rokonságnak az udvari szakács? Vay Sándor egyik tárcájában olvashatjuk, hogy a nádor „egészen fiatal korától haláláig minden esztendőben adott nagy szüretet. Egész családja részt vett a munkában, mulatságban, s az öreg p[a]latinus apró, nemzeti színű szalagos puttonyokat vett a fiai számára, amelyben hordták a szőlőt. A nádor szüreteiről tokánynak, juhhúsos kásának nem volt szabad hiányozni…” József főherceg 1795 őszén költözött Budára, nyugodtan elhihetjük, hogy a szüreti mulatságok a XIX. század legelején már megkezdődtek. S ha nála így ment a dolog, ne lett volna természetes vidéken, hogy a szőlősgazda megvendégelje a szüretelőket?
És ők mit ettek? Ugyanazt. Nincs az a társadalmi réteg, amelyiknek a szüretét ne a juhhúsos kása aranyozta volna be.
Elmaradhatatlan eledel
A szőlőmunkások korán reggel egy korty pálinkával, hideg harapnivalóval alapoznak, aztán délelőtt tartanak egy kis szünetet, ahol megint falás kenyér, szalonna veri el az éhüket, délben pedig mindenki felsorakozik a bogrács körül. Egy 1866-os nagyváradi tudósítás részletesen elbeszélte az ottani környezetet és szokásrendet, éspedig egy korai és egy késői ebéddel: „A pajták a szőlők aljában, rendesen a szilvásban állanak. Előttük tágas tér van, mely sok helyen egész virágos kert, mindenütt pedig néhány nagyobb gyümölcsfa szolgál díszítéséül és nyújt árnyat. Kinek nincs elég tágas pajtája, az előtte levő téren üt konyhát, egy laci-konyhát, mely semmi egyébből nem áll, mint egy négyszögű padkából, amire aztán tüzet lehet rakni. Ezen a konyhán főz sokszor a gazdasszony 60–80 ember számára, kik közül legalább 20 úri ember, s ebédre 6–7 féle ételt kap. Egész nap pattog és lobog rajta a tűz, a míg füstje a szőlőalj gyümölcsfái közt lomhán terül szét, a főztek illatja messze szétröppen. […]