IV. (Kun) László édesanyja Erzsébet kun származású volt. A fiatal uralkodó igen jól érezte magát a kunok között, kun szeretőket tartott, feleségét, Izabellát (Erzsébetet), I. Károly nápolyi király leányát eltaszította magától. Ezt már a pápai udvar sem tűrhette, ezért Fülöp fermói püspök személyében legátust küldött, hogy az uralkodót jobb belátásra bírja. Fülöp drasztikus változásokat akart elérni a kunok ellen, ez azonban ellenkezett a magyar király elképzelésével. Végül augusztus 10-én László kiadta a kunokra vonatkozó törvényeket, amelyeket a júliusi tétényi végzés alapján fogalmazott meg (azaz nem voltak annyira szigorúak). Ennek értelmében a kunoknak fel kellett hagyniuk a pogány bálványok tiszteletével, és fel kellett venniük a keresztséget. Nem lakhatnak sátrakban, nem ölhetnek keresztényeket, igyekezniük kell, hogy a keresztények szokásait kövessék. A törvények kiadása azonban tovább mélyítette az ellentéteket a király és a legátus között. Ez odáig vezetett, hogy Fülöp október elején kiközösítette az uralkodót. László kísérletet tett ugyan, hogy a legátus megváltoztassa álláspontját (elfogatta és a kunok kezére adta), de végül belátta, hogy a Szentszékkel nem szállhat szembe. A következő év elején kibékült Fülöppel és feleségét is visszavette.
Lippert Gutenstein-ben született. Tanulmányait Bécsben végezte, utána Franciaországban és Olaszországban járt tanulmányúton. Részt vett a bécsi Szent István templom, és az olmützi dóm restaurálásában. 1864-től Esztergomban primási főépítész volt. Magyarországi alkotásai: az esztergomi bazilika előcsarnoka, a Szent István kápolna, az esztergomi prímási palota, a drégelyi Szondy-kápolna. Belső terek, berendezési tárgyak és kegyszerek tervezésével is foglalkozott. Nagy érdemeket szerzett az esztergomi hercegprimási képtár és metszetgyűjtemény létrehozásában. Aradon halt meg 1902. augusztus 15-én.
