Budapesti banditák
A Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítésével megteremtett magyar főváros fejlődését maguk a kortársak is amerikai léptékűként élték meg. A rohamos ütemű urbanizáció nem csak a városkép villámgyors átalakulását eredményezte, de a mindennapokon is nyomot hagyott. A változás egyúttal megteremtette a modern bűnözést is. De vajon létrejött-e Budapesten ebben a korszakban olyan szervezett alvilág, amelyet más nagyvárosokban, így például Londonban vagy Párizsban megfigyeltek a kortársak? Léteztek-e itt is olyan bűnbandák, mint a XIX. századi New Yorkban?
- A cikk bemutatja, hogyan teremtette meg Budapest villámgyors urbanizációja a XIX–XX. század fordulójának új, nagyvárosi bűnözési formáit
- Kiderül, hogy a „rovott múltúak” világa saját hierarchiával és szabályokkal működött, miközben megjelent a csalás, a sikkasztás és a pénzhamisítás is
- A korszak egyik legszenzációsabb ügye a nemzetközi Papacosta-féle kasszafúró banda 1895-ös leleplezése volt, amelynek tagjai fél Európa pénzembereit rettegésben tartották
A városegyesítést követő néhány évtized alatt metropolisszá fejlődő Budapest az 1900-as évek elejére vitathatatlanul az Osztrák–Magyar Monarchia magyar felének politikai, gazdasági és kulturális központjává vált. Az urbanizáció azonban nem csak előnyökkel járt. A XX. század elejére a szociális feszültségek és problémák – mint például a lakásínség, az alkoholizmus vagy a prostitúció – egyre inkább kikristályosodtak. Nem volt ez másképp a bűnözés jelenségével kapcsolatban sem.
A korszakban már rendelkezésre álló bűnügyi statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy miközben a modern nagyvárosi életmódból fakadó, vagyon elleni bűncselekmények – lopások, zsebtolvajlások – száma az első világháború kitöréséig folyamatosan emelkedett, ezzel párhuzamosan a bűnelkövetésnek új formái is felbukkantak. A kapitalista viszonyokból és a főváros pénzügyi központ jellegéből adódóan megjelent az úgynevezett „fehérgalléros” vagy intellektuális bűnözés is – ide sorolható többek között a csalás, a sikkasztás, az okirat- vagy pénzhamisítás –, amelynek elkövetői között szép számmal lehetett értelmiségieket, a felsőbb társadalmi rétegekből származókat találni.
Nincs pánik
Az európai és amerikai nagyvárosokban megfigyelhető modern bűnözés tehát Budapesten is megjelent. Ugyanakkor a magyar főváros eltérő, a nyugat-európai városokhoz képest megkésett, éppen ezért túlfeszített fejlődését mutatja, hogy miközben a vagyon elleni bűncselekmények aránya növekedett, a testi erőszakkal járó bűnelkövetések száma nem csökkent lényegesen: a testi sértések és különösen a hatóság elleni erőszak mennyisége alig-alig változott a korszak folyamán.
Ez is érdekelhet
A hatóság elleni erőszak elsősorban azért fontos a szempontunkból, mert azt mutatja, hogy a városlakók bizonyos rétegei nem fogadták el azokat a dualizmus idején számos törvényben és rendeletben megfogalmazott normakövető viselkedési módokat, amelyeknek betartatására, illetve az esetleges normaszegések leleplezésére és szankcionálására a bűnüldöző hatóság volt hivatott.
A fővárosi rendőrség tagjaival szembeni gyakori erőszakos fellépés és általában a fizikai agresszió szűnni nem akarása jórészt azzal magyarázható, hogy a XIX–XX. század fordulóján Budapest fejlődését elsősorban a bevándorlás okozta népességnövekedés határozta meg. A vidékről és külföldről betelepülők hatalmas tömege a kötelékeiktől elszakadt egzisztenciákat hozott a nagyvárosba, és csak lassan volt képes alkalmazkodni az urbánus életmódhoz.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
