Halál, temetés és gyász a néphagyományban
A halálhoz, a temetéshez és a gyászhoz kapcsolódó szokásoknak számos közös jellegzetessége alakult ki a hagyományos magyar paraszti világban a XIX. század derekától a XX. század közepéig. A falvak lakosságának halálhoz fűződő viszonya sokkal természetesebb volt, mint a városi embereké. A természettel együtt élek, ismerniük kellett annak legapróbb rezdülését, mert ki voltak szolgáltatva az elmúlás és újjászületés ciklikusan ismétlődő folyamatának.
- A cikk bemutatja a hagyományos magyar halotti szokásokat: a halál beálltakor kinyitották az ablakot, letakarták a tükröt, megállították az órát, és megszólalt a lélekharang
- Felidézi a halottnézés, a háztól temetés, a virrasztás és a ravatalozás egykori falusi hagyományait is
- A gyász komolysága mellett a sírköveken tréfás, keserédes és bizarr feliratok is megjelentek, amelyek olykor még a halálból is humort csináltak
Hittek a természetfölötti lényekben, hiedelemalakokban, de mindenekfölött Istenben, ezért számukra a halál nem megsemmisítő véget, hanem átváltozást jelentett. Az idős emberek lelkileg felkészültek, előkészítették az öltözetüket, a „halálra való ruháikat”, a szemfödelet, az állfelkötő kendőt. Volt, aki előre gondoskodott a koporsóról, sőt a sírjeléről is rendelkezett. A halott végakaratát hagyományosan tiszteletben tartották.
Előjelek, elmenetel
A halálra jósoltak, ünnepeken, karácsonykor dióval, jeles napokon Luca napján, Pál napján „tollas pogácsával”. A karácsonyi vacsora alkalmával vaktában kivett diót feltörték, ha az belül nem volt egészséges, akkor az illetőnek betegséget, halált jelentett. Luca-napkor (december 13.) vagy Pál-napkor (január 21.) minden családtag számára készült pogácsa, amelybe libatollat tűztek. Úgy hitték, akinek a pogácsáján a madártoll sütés közben megperzselődik, az hamarosan meghal.
Korai halált jósoltak, ha a gyermek a keresztelés alatt sírt. Azt tartották, hogy a házastársak közül az „megy el” előbb, aki az esküvő után elsőként alszik el. Ha pedig a halott feje félrebillen, abba az irányba mutat, ahol legközelebb lesz halott a faluban. A jóslás természeti jelenségekből is történhetett, a kuvik, a fekete pillangó különös viselkedése vagy a csillaghullás a halál „hírnökei” lehettek, miként az élettelen környezet hirtelen változásai is, például ha a tükör vagy egy pohár elpattant.
Azért, hogy rövidítsék a haldokló szenvedését, és biztosítsák a túlvilágon való nyugalmát, a földre helyezték, vagy szentelt gyertyát adtak a kezébe. Mellette nem volt szabad hangosan sírni, mert akkor visszasírhatták, és ezzel nehezítették az elmenetelét. A haldoklót felkeresték a szomszédok, rokonok, hogy végbúcsút vegyenek tőle, a haragosok pedig azért mentek oda, hogy bocsánatot kérjenek. Ha az agonizálás elhúzódott, imádságos asszonyok vették körül imával, énekkel.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
