Ma is működő római vízvezetéket azonosítottak Szmirnában
Egy csaknem kétezer évvel ezelőtt épített, jelenleg is vizet szállító római kori csatornát és több késő ókori mozaikos termet tártak fel a törökországi İzmirben, az ókori Szmirna területén; az İzmir Kâtip Çelebi Egyetem régészei mintegy százötven méter hosszan követték a felszín alatti vízhálózat nyomvonalát az agora irányába. Az Akın Ersoy professzor által vezetett feltárás adatai megerősítik a római városi infrastruktúra kiemelkedő mérnöki színvonalát és a település sok évszázados regionális jelentőségét.
- A török régészek egy kétezer évvel ezelőtt épített, ma is vizet szállító római kori csatornát tártak fel a kisázsiai Szmirna ókori agorája alatt.
- A kutatók ezenkívül három, a Kr. u. 5. és 6. századból származó termet is azonosítottak, amelyek mozaikpadlókkal és falfestményekkel vannak díszítve.
- Az İzmir Kâtip Çelebi Egyetem szakemberei jelenleg is vizsgálják az ókori vízhálózat pontos forrását és az újonnan felfedezett helyiségek eredeti funkcióját.
A föld alatti csatorna egykor a város kiterjedt vízellátó hálózatának szerves részét képezte. Bár a vezeték jelenleg is működik, a víz pontos eredete egyelőre ismeretlen a kutatók előtt.
A szakemberek feltételezése alapján a rendszer egy természetes forráshoz kapcsolódhat, amely a régészeti területtől délre, a jelenlegi Namazgah fürdő és a Kurşunlu mecset környékén fakadhatott. A római korban az ehhez hasonló, forrásokat a városokkal összekötő vízvezetékek a modern urbanizáció alapvető elemeinek számítottak. Hasonló, napjainkig részben funkcionáló ókori rendszerek ismertek Kréta szigetéről és a kisázsiai Patara területéről is.
A csatornahálózat vizsgálatával párhuzamosan a régészek három újonnan feltárt, a Kr. u. 5. és 6. századra datálható helyiséget is azonosítottak az agora területén. A mintegy másfél évezredes termek közül kettőt mozaikpadló borít, míg a harmadik márványburkolattal rendelkezik.
A kutatócsoport falfestmények nyomaira is rábukkant, ezek pontos témája azonban a részletes elemzések lezárultáig bizonytalan. A most azonosított mozaikos termek kiegészítik azt a korábbi felfedezést, amelynek során az agora északi utcája mentén egy Salamon-csomót ábrázoló geometriai padlómintázatot tártak fel, amelyet az ókorban rontás elleni szimbólumként alkalmaztak.
A nyugat-anatóliai partvidéken fekvő Szmirna a hellénisztikus korszakban indult jelentős fejlődésnek, majd a római uralom alatt a térség egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központjává vált. A települést Kr. u. 178-ban egy pusztító erejű földrengés szinte teljesen romba döntötte, a ma látható épületmaradványok jelentős része az ezt követő újjáépítés eredménye. Marcus Aurelius római császár kiemelt pénzügyi és logisztikai támogatást nyújtott a metropolisz helyreállításához, ami a birodalmi adminisztráció városvédő politikájának egyik legismertebb példája a régióban.
Ez is érdekelhet
A kutatás vezetői szerint a feltárt helyiségek az epheszoszi teraszházakhoz hasonló kialakításúak lehettek, bár az előzetes adatok alapján Szmirnában ezek a terek inkább közösségi célokat szolgáltak.
Az egyetem régészei folytatják a munkálatokat a frissen feltárt termek és a korábban azonosított fürdő-gimnázium komplexum környezetében. A folyamatban lévő ásatások elsődleges célja a ma is működő ókori vízvezeték forrásának lokalizálása, valamint az épületegyüttes késő ókori funkcióváltásának feltérképezése, amely konkrét adatokat szolgáltathat az ókori civilizáció bizánci korba nyúló átalakulásáról.
