Jáde berakásos maja őrlőfogat vizsgáltak a kutatók
Egy ősi maja őrlőfogba ültetett jáde berakás bizonyítja, hogy a prekolumbiánus civilizáció tagjai magas szintű fogászati beavatkozásokat hajtottak végre a páciensek életében. A Journal of Archaeological Science: Reports tudományos folyóirat legfrissebb számából az is kiderül, a guatemalai és mexikói kutatók által vizsgált lelet az első dokumentált hátsó fogba fúrt tömés ebből a térségből. A felfedezés arra utal, hogy a maja fogmódosítások a társadalmi funkciók mellett terápiás célokat is szolgálhattak.
- A guatemalai Popol Vuh Múzeum gyűjteményéből származó, ősi maja őrlőfogat vizsgáltak meg közép-amerikai kutatók.
- A Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban bemutatott lelet az első dokumentált eset, amikor a maják egy hátsó fogba helyeztek el jáde berakást.
- A modern képalkotó eljárások igazolták, hogy a páciens életében elvégzett fogászati beavatkozás esztétikai helyett valószínűleg terápiás célokat szolgált.
A guatemalai Francisco Marroquín Egyetemhez tartozó Popol Vuh Múzeum prehisztorikus gyűjteményében őrzött leletet modern diagnosztikai eszközökkel elemezték. A szakemberek egy alsó, első maradandó őrlőfogat vizsgáltak meg, amelynek rágófelületén, a 4 fő fogcsücsök találkozásánál egy jól definiált üreget azonosítottak. Ebbe a lyukba kötőanyag segítségével szilárdan rögzítettek egy jádekőből készült berakást. Elma Vega-Lizama, a mexikói Yucatáni Autonóm Egyetem antropológusa rámutatott, a precízen kivitelezett fúrás során tökéletes formájú üreget hoztak létre a kődarab számára.
Annak megállapítására, hogy a beavatkozást a páciens életében vagy halála után végezték el, a kutatócsoport kúpsugaras komputertomográfiát (CBCT) alkalmazott. A felvételek a fogbélkamra kiterjedt disztrófiás meszesedését mutatták ki. Ez a biológiai reakció egyértelműen bizonyítja, hogy a fog még élt a berakás behelyezésekor, a szervezet pedig így reagált az őrlőt ért traumára. A vizsgálatok alapján a fogbélkamra morfológiai jellemzői egy fiatal felnőtt egyedhez köthetők.
A mezoamerikai társadalmakban dokumentált fogmódosítások eddig szinte kizárólag az elülső metszőfogakra és szemfogakra korlátozódtak. Ezek a látható helyen lévő, drágakövekkel díszített fogak az egyén társadalmi státuszát és vallási identitását jelezték. Mivel a most vizsgált lelet egy hátsó őrlőfog, a kutatók kizárták, hogy a beavatkozás ornamentális célokat szolgált volna, hiszen a jáde kő a mindennapi élet során láthatatlan maradt a szemlélők számára.
Ez is érdekelhet
Bár a prekolumbiánus népességek körében rendkívül magas volt a fogszuvasodás aránya, eddig kevés bizonyíték utalt arra, hogy a maják ismerték volna az ezt enyhítő eljárásokat. A kutatók szerint a jáde berakás terápiás funkciót tölthetett be. Bár a vizsgálatokkal nem tudták minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az implantátumot egy szuvas elváltozás kezelésére használták, a lelet rávilágít a maják anatómiai precizitására.
A korábbi kutatások is igazolták fúrási technikájuk fejlettségét, mivel az ismert beavatkozások kevesebb mint 4 százalékában sértették meg a fogbélkamrát. Az új eredmények alapján a maja fogorvoslás kiterjedt a funkcionális helyreállításokra is.
