Magyarrá asszimilálódott, utóbb nemességet is szerzett német-zsidó családból származott. Budapesten született 1891. december 29-én, 1913-ban védte meg jogtudományi doktorátusát. Tanulmányainak befejezése után állami szolgálatba lépett. A világháborúból tartalékos huszárfőhadnagyként tért vissza, majd a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1922-ben, 37 évesen már a Magyar Nemzeti Bank igazgatóságát nyerte el. 1932. október 1-jén a Gömbös-kormány pénzügyminisztere lett. Jó gazdasági-pénzügyi szakembernek számított, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi pénzvilágban. Népszerű intézkedésének tartották a gazda-adósságok rendezését, illetve a parasztgazdaságoknak nyújtott védelmet. Magyarország fő problémájának `a földkérdés és a zsidókérdés megoldását` tekintette. 1938. május 14-én vette át a miniszterelnöki tisztséget és néhány nappal ezután, május 29-én a parlament már elfogadta az első zsidótörvényt. Ekkor Imrédy még nem csak a szociáldemokratákkal, hanem későbbi szövetségeseivel is szemben állott: miniszterelnöksége idején tartóztatták le ismét és ítélték el felforgató tevékenységéért Szálasi Ferencet. 1938. augusztus 13-án Bledben egyezményt kötött a kisantanttal a fegyverkezési egyenjogúságról, cserébe az erőszakról való magyar lemondás ígéretéért. Bukását tulajdonképpen egyre nyíltabban megnyilvánuló belpolitikai aspirációi okozták. Ki akarta kapcsolni a parlamentet, meg akarta szüntetni a pártpluralizmust, rendkívüli felhatalmazást követelt a kormánynak, rendeleti úton szeretett volna kormányozni. Megbuktatásához Teleki, Bethlen, Keresztes-Fischer és az alkotmányvédők a házszabályok tervezett megszigorítását akarták felhasználni. 1938. november 22-én a parlamentben leszavazták a kormányfőt. Ő ennek ellenére sem mondott le, erre csak később, 1939. február 16-án került sor, amikor politikai ellenfelei olyan okmányokat produkáltak, amelyek egyik távoli felmenőjének zsidó származását igazolták. Később kilépett a kormánypártból, s megalapította saját pártját Magyar Megújulás Pártja néven. Az 1944. március 19-i német megszállás után "győzelem, vagy halál" jelszóval a végsőkig való ellenállásra buzdított és az október közepén hatalomra juttatott nyilasok egyik legfőbb támaszává vált. 1945-ben a szövetségesek fogságába került, akik kiadták és háborús bűnösként halálra ítélték, s kivégezték.
A német klasszicista építészet egyik legjelentősebb alakja Karlsruhe-ban született 1766. november 24-én. A berlini és a müncheni képzőművészeti akadémia tagja volt. Fő műveit Karlsruhéban alkotta, ahol 1880-tól építészeti iskolát vezetett, s a templomok (Evangelishe Stadtkirche és Stephanskirche), az udvari színház, a múzeum, a pénzverde és a városháza épületén kívül számos más középületet és több magánpalotát is épített, s ezzel ő alakította ki Karlsruhe egységes klasszicista városképét. Hannoverben színházat és líceumot is tervezett. Tagja volt a berlini és a müncheni képzőművészeti akadémiának.
1703. június 17-én született. Az oxfordi egyetemen tanult, majd pap édesapjának segédkezett, s 1728-ban ő is anglikán pap lett. Eközben Oxfordban testvére, Charles `Szent Klub` néven közösséget szervezett, amelynek tagjai szabályozott életmódjuk - methodus vitae - miatt methodistáknak nevezték magukat. Oxfordba visszatérve John is csatlakozott a társasághoz, és - saját bevallása szerint - 1738. május 24-én este háromnegyed nyolckor megtért. Ezután a klub tagjai másokat is megtérésre buzdítottak, ezért az anglikán klérus kitiltotta őket a templomokból. A methodisták ezentúl a szabad ég alatt prédikáltak. Wesley első beszédét 1739. április 2-án Bristol mellett tartotta, s bár kezdetben nem volt célja, mozgalma kinőtt az egyház kereteiből. Wesley erre megszervezte a methodista egyházat. Az anglikán egyházból kivonult methodisták a szükségből erényt kovácsoltak, s nagy missziós tevékenységbe kezdtek, kikötve, hogy a lelkészeknek nem szabad három évnél tovább egy helyen prédikálniuk. Mindamellett Wesley methodista felekezete lényegében megtartotta az anglikán egyház hittételeit. Jellegzetes tanításuk viszont, hogy a megtérés annak érzelmi átéléséből áll, és az üdvösség biztos érzését és tudatát nem a szentségek adják, hanem közvetlenül a Szentlélek nyilvánítja ki a léleknek. A methodista egyház főként Angliában és Észak-Amerikában terjedt el, körülbelül 20 árnyalatra szakadt, s ma több mint 40 millió követője van.
Mihail Szergejevics Gorbacsov Privolnoje-ban látta meg a napvilágot. Tanulmányait a moszkvai állami egyetemen és a sztavropoli mezőgazdasági intézetben végezte. 1946-ban gépkezelőként kezdett dolgozni. A kommunista pártba 1952-ben lépett be. A sztavropoli városi és kerületi pártszervezetekben töltött be vezető tisztséget. 1970-ben delegálták a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, majd 1971-ben tagja lett a párt Központi Bizottságának. 1978-tól 1985-ig a KB egyik titkára volt, s először a Politikai Bizottság póttagja, 1979-ben pedig teljes jogú tagja lett. Csernyenko halála után bekerült a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, 1985-től 1988-ig betöltötte a kollektív államfői testület elnöki tisztét is. 1985 és 1991 között ő volt az SZKP KB főtitkára. 1990-ben megválasztották a Szovjetunió első államfőjévé. Nevéhez több sorsfordító gazdasági és politikai reform fűződik. Az ún. peresztrojkával hozzákezdett a szovjet gazdaság és politika radikális átalakításához. A glasznoszty-tyal, az információk szabad áramlásával lehetővé tette a szabad véleménynyilvánítást, a nagyobb kulturális szabadságot, az orosz történelem reális újraértékelését. Csökkentette a fegyverkezési kiadásokat, nyitott a Nyugat felé, véget vetett Afganisztán megszállásának. Enyhülési politikájáért 1990-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Megszüntette a kelet- és közép-európai országok szovjet megszállását, lehetővé tette Németország újraegyesítését, a Varsói Szerződés és a KGST feloszlását. Ugyanakkor képtelen volt megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Bár 1991 augusztusában túlélte alelnöke, Gennagyij Janajev és társai puccskísérletét, 1991. augusztus 24-én lemondott pártfőtitkári tisztéről, s ezt követően a kommunista párt tevékenységét országszerte felfüggesztették. Miután 1991 decemberében megalakult a Független Államok Közössége, 1991. december 25-én lemondott államfői tisztéről is, s ezen a napon a Szovjetunió is megszűnt. 2000-ben megalakult a nevével fémjelzett Oroszországi Egyesült Szociáldemokrata Párt, amelynek 2004-ig az elnöke volt. 2003 májusában az ő elnökletével, francia és olasz politikusok kezdeményezésére alakult meg a Világpolitikai Fórum, amelynek elsősorban múltbeli vezető politikusok, állam- és kormányfők, diplomaták a tagjai.
A strassburgi egyetemen doktorált fizikából 1891-ben. 1900-1911 között a Moszkvai Egyetem fizikaprofesszoraként tanított. Az elektromosságtan, az optika és a hangtan területén végzett kutatásai kiemelkedőek. Legjelentősebb munkája a J. C. Maxwel által elméleti úton kiszámított fénynyomás kísérleti kimutatása, amellyel igazolta, hogy a fénynek mint elektromágneses hullámnak nemcsak energiája, hanem impulzusa is van. Moszkvában halt meg 1912. március 14-én. Róla nevezték el az Orosz Tudományos Akadémia moszkvai fizikai kutatóintézetét.
