Elrabolt báró, száműzött uralkodó: Soborsin kastélyának kalandos története
A Maros völgyének egyik csendes szegletében, Arad és Hunyad megye határainak találkozásánál áll egy hófehér, klasszicista rezidencia, amelynek története mintha az egész közép-európai térség elmúlt kétszázötven évét sűrítené magába. A soborsini (Săvârșin) kastély nem tartozik a leggyakrabban emlegetett arisztokrata otthonaink közé, nem a méreteivel vagy fényűzésével vált híressé, nem zord, elérhetetlen lovagvár, hanem egy túlélésre berendezkedett, elegáns otthon. Falai között főnemesek és parasztfelkelők, zeneszerzők és királyok, kommunista vezetők és száműzött uralkodók váltották egymást. Kevés olyan főúri rezidencia akad a Kárpát-medencében, amely ennyiszer elveszítette az eredeti szerepét, és ennyiszer képes volt új életre kelni.
- A soborsini kastély történetében parasztfelkelés, tűzvész, Liszt Ferenc látogatása és egy elrabolt főúr története is összefonódik
- A birtokot 1943-ban I. Mihály román király vásárolta meg, aki édesanyjával, Elena anyakirálynéval meghitt családi otthont alakított ki benne
- A kommunista államosítás után az épület többféle intézménynek adott helyet, majd 1971-től Nicolae Ceaușescu protokollrezidenciája lett
Bár Soborsin neve már egy 1479-es oklevélben is feltűnt Zawasyn alakban, a birtok igazi, drámai krónikája a XVIII. században kezdődött, amikor a Forray család kezére került. Idősebb báró Forray András (1718–1788) Arad vármegye alispánjaként, Mária Terézia Szent István-rendjének lovagjaként, az Erdélyi Fejedelemség királyi tanácsosaként a térség egyik legtekintélyesebb főura volt, és virágzó birtokot igazgatott. 1784 nyarán már Soborsin sem maradhatott kívül a Horea, Cloșca és Crișan vezette parasztfelkelés eseményein. Június 9-én, a lázadás előszeleként Petre Baciu mintegy húsz fegyverese hatolt be a báró otthonába.
A rablók, akik a ribicei fosztogatások után próbáltak kegyelmet zsarolni a vármegyétől, erőszakkal ragadták ki a tollat az alispán kezéből, és túszként hurcolták magukkal. Forray felbolydult lélekkel megírt levélben számolt be elrablásáról a megyei rendeknek, amelyet így írt alá: „Arad vármegye rendes alispánja, most pedig a rablók rabja.” A kalandba illő epizódot, amelyből később Jókai Mór is elbeszélést kerekített Egy haramia-banda a havason címmel, az alispán szerencsésen túlélte, ám a neheze még hátra volt. 1784 novemberében a felkelők elérték Soborsint, és felgyújtották a birtokközpontot. A tűzvészben nemcsak az épület szenvedett súlyos károkat, de hamuvá vált a Forray család teljes, pótolhatatlan levéltára is.
Legenda és tény
A hamvakból ifjabb Forray András (1780–1830) és felesége, a művelt és kultúrapártoló korompai gróf Brunswick Júlia (1786–1866) építette újjá a rezidenciát. Az 1805 és 1816 között emelt, ma is látható, arányos klasszicista kastély a térség pezsgő szellemi központjává vált. Brunswick Júlia révén – aki a Beethoven által is látogatott martonvásári ághoz tartozott – a helyi emlékezet úgy tartja, hogy 1807-ben a német zeneszerző maga is megfordult Soborsinban. Ami pedig dokumentálható tény, hogy 1846 novemberében, a bánsági hangversenykörútja során Liszt Ferenc látogatta meg a családot, és zongorajátékával kápráztatta el a nagyterem közönségét.
Ez is érdekelhet
A házaspár fia, gróf Forray Iván (1817–1852) a kor igazi romantikus alakja volt mint tehetséges festőművész és megszállott utazó. Észak-Afrikát és a Közel-Keletet ábrázoló útirajzai és akvarelljei a magyar utazási irodalom különleges emlékei közé tartoznak, azt viszont kevesen tudják, hogy költséges expedícióihoz édesanyja a birtok egy részét is eladta. Iván utód nélkül hunyt el, így vele a Forray család férfiágon kihalt, a kastély pedig az 1848–1849-es szabadságharc kisebb pusztításai után leányágon a Nádasdyakra, majd a Hunyady családra szállt.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
