2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?

2021. október 18. 07:25 Múlt-kor

Helymeghatározás a GPS kora előtt

Napjainkban, amikor a zsebünkben lapuló telefon másodpercek alatt képes a földrajzi helyzetünket pontosan meghatározni, könnyű megfeledkezni arról, e technológia mennyire új – az amerikai haderő csak 1978-ban lőtte fel az első GPS-műholdat –, illetve arról is, hogy korábban mennyire munkaigényes folyamat volt a pontos földrajzi adatok összegyűjtése és használható adatbázissá rendezése.

A birtokhatárok vagy egy építendő út pontos vonalát kijelölő mindennaposabb földméréssel szemben egy régió geodetikus felmérése a Föld kanyarulatát, sőt még az e kanyarulaton belüli eltéréseket is figyelembe veszi. Ez a fokozott precizitás annál fontosabbá válik, minél nagyobb távolságokról van szó.

A második világháború harcainak jellege sürgőssé tette az ilyen méréseket, mivel a hadműveletek korábban soha nem látott módon megkövetelték a légi, szárazföldi és tengeri csapatok minden addiginál nagyobb területeken történő koordinálását.

Az amerikaiak tudták, hogy a zsákmányolt adatok óriási előnyt adhatnak nekik a geodézia végcéljának teljesítésében: egy, az egész világot behálózó geodetikus hálózat létrehozásában. Egy ilyen rendszerben ugyanis a Föld felszínének bármely pontja számszerű koordinátákkal kifejezhető, és bármely másik ponttól való távolsága és iránya nagy pontossággal kiszámíthatóvá válik.

Ez rendkívül hasznos lehet bármilyen nagy távolságról végzett emberi tevékenységben – például egy ballisztikus rakéta egy másik kontinensen található célponthoz vezényléséhez, mint ahogyan az nem sokkal később a hidegháború során fel is merült.

Nem sokkal Aachen eleste után a szövetségesek számára kedvezőtlen fordulatot vett a harci helyzet. 1944 decemberében a németek nagyszabású ellentámadást indítottak az Ardennek erdőiben, Belgium déli részén és Luxemburgban jelentős területeket visszaszerezve. A rossz időjárás nem tette lehetővé a szövetségesek számára légi fölényük kihasználását, és a harcok még 1945 januárjában is zajlottak.

Hough ezt az időszakot Párizsban töltötte várakozással. Az időjárás itt is mostoha volt, az áramellátás időszakos, és fűtőanyag sem mindig volt, amellyel begyújthattak szálláshelyükön. A csapat tagjai szinte mind betegek voltak, ennek ellenére megpróbáltak valamiféle munkát végezni – Franciaországban és más, már felszabadított európai országokban igyekeztek információkat összegyűjteni. Bár heti hat napot munkával töltöttek, igyekeztek valamelyest pihenni is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Floyd W. HoughGerlach Hemmerich 1940-ben, egy általa karácsonyra hazaküldött fényképenA zsákmányolt Zeiss sztereoplanigráfok egyikeHough előadást tart, 1958.Martin Shallenberger idősebb korában, már befutott festőművészkéntAmerikai csapatok átkelése ellenséges tűz alatt a Rajnán, 1945. márciusAmerikai csapatok az ohdrufi lágerben fekvő holttestek mellett, 1945. áprilisAmerikai géppuskakezelők Aachenben, 1944. október 15.Amerikai katonák az ardenneki harcok idején, 1945. január 4.Hough őrnagy katonai igazolványképe

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár