A létező szocializmus évtizedeiben több generáció nőtt fel úgy, hogy a tévé egy vagy legfeljebb két csatornát jelentett, közel sem állt rendelkezésre a napjainkban megszokott széles kínálat. Ezáltal egyes tévéműsorok, kiváltképp a populáris nyugati sorozatok hatalmas nézettséget értek el, és máig kiemelt helyet foglalnak el a magyar társadalom kollektív emlékezetében. Kalandos történeteiket milliók élték át egyazon pillanatban a képernyő előtt, és máig közös viszonyítási pontot jelentenek. Vajon miképp fordulhatott elő, hogy a szovjet érdekszférába tartozó Magyarországon ilyen nagyszámú kapitalista filmes „termék” jelenhetett meg, és mitől lehettek ennyire sikeresek?

Vándorló műsorok és nézők

Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a nyugati-kapitalista és a szocialista televízió jellege élesen elhatárolódik egymástól, előbbire a harsány szórakoztató jelleg, utóbbira a lomhább agitprop szellemiség a jellemző. Kurrens kutatások – mint Imre Anikó 2016-os TV Socialism című monográfiája – viszont rámutatnak, hogy a televíziózás történetében a két blokk között számos kölcsönhatás fedezhető fel. A vasfüggöny a televízió esetében nem jelentett éles elválasztóvonalat, ahogy a szerkesztési elvekben is mutatkoztak hasonlóságok, úgy az egyes műsorok is vándorolhattak a két pólus között.

Az átjárhatóság részben a televíziós adás természetéből is következett, amit nehezebb volt fizikai határok közé szorítani. Előfordult például, hogy az NDK állampolgárainak készülékein nyugatnémet vagy a politikailag még izoláltabb Albániában egy rövid ideig olasz televíziós műsorokat lehetett fogni. Az észt lakosok pedig tömegesen utaztak hétvégente északra, hogy ne maradjanak le a finn tévésorozatok legújabb epizódjairól. Az együttműködés tudatosabb formáját jelentették a tévés koprodukciók, amelyeknek részeként a Magyar Televízió is számos sorozat készítésben vállalt szerepet elsősorban az 1980-as években a nyugati gyártókkal együttműködve.

Szabad a tévés vásár

A két blokk közötti átjárhatóság legegyszerűbb, egyben legkiterjedtebb formája a televíziós műsorok importja volt. Sok száz nyugati tévésorozat érkezett ilyen módon Magyarországra és a keleti blokkba, legnagyobb részt az Egyesült Királyságból, Franciaországból, az Egyesült Államokból és az NSZK-ból. Ezt az ellentmondást számos – a cikkben részletezett érv mellett – elsősorban a gazdasági kényszer magyarázza. Globális viszonylatban az MTV kis halnak számított, az pedig, hogy kizárólag saját gyártású műsorokat sugározzon, még a viszonylag kis műsoridővel is rendkívül drága lett volna. Így nemcsak a baráti országokon belüli cserére, de a nyugati vásárlásra is rászorult.
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. nyár számában olvasható.