Amerikai csapás fenyegeti az iráni örökséget

Az iraki pusztítás megismétlődésétől tartanak

Az amerikaiak által indított háború végzetes hatást gyakorolt Irak műkincseire: a nemzeti múzeum kifosztása után az elmúlt évek során az országban erőre kapott az illegális műkincskereskedelem, és a raktárakban tartott tárgyak eladásán kívül már azzal is számolni kell, hogy az illegális ásatások során a világ által nem ismert kincsek tűnhetnek el mindörökre a magángyűjtők privát múzeumai mélyén. A megszálló amerikai hadsereg nem kímélte az ókori városokat sem: Babilon lerombolása mellett légibázisaikat ókori romokra építették, többszáz éves műemlékeket töröltek el a föld színéről.

Perszepolisz romjai

Az örökségvédők ezen negatív tapasztalatok birtokában most joggal tartanak attól, hogy egy lehetséges támadás a szomszédos Irán ellen még katasztrofálisabb rombolással járhat. A Közel-Kelet egyik legtekintélyeseb szakértője, a British Museum munkatársa, John Curtis a Guardiannek adott interjúban riasztó jelenségekre hívta fel a figyelmet. A szakértő szerint a legkomolyabb veszélyt az jelenti, hogy az iráni nukleáris létesítmények egytől-egyig pótolhatatlan műemlékek közelében találhatók.

Az iszfaháni erőmű

A szakértők egybehangzó véleménye szerint egy amerikai támadás esetén a nukleáris létesítmények lennének a fő célpontok, az amerikai bombázók különösen erősen támadnák Iszfahánt és Natanzot. A több ezer éves városok a 13-17. században az iszlám világ legfejlettebb központjainak számítottak. Natanz - ahol most egy urándúsító áll - különleges kerámiáról ismert, míg Perszepoliszban  - Ardakan és Fasa uránfinomítóitól nem messze - Dareiosz palotája állt, amelyet maga Nagy Sándor pusztított el, de romjaiban is az épített örökség legjelesebb darabjainak egyike. Iszfahán a 17. századi perzsa világ jeles városaként az UNESCO világörökségi listájára is felkerült, ugyanakkor ma egy urándúsító telepet is befogad. A rózsák és csalogányok városaként, valamint a középkori sírjairól ismert Shiraz közelében pedig szintén nukleáris létesítmények találhatók.

Az iszfaháni óváros

Curtis négy évvel ezelőtt az iraki támadás előestéjén is figyelmeztetett, hogy a háború katasztrófához vezethet, s félelmei egytől-egyig valóra váltak. Éppen ezért most a történelem megismétlődésétől tart, és szerinte bármilyen katonai támadás érje is Iránt - legyen az irányított bombázás vagy szárazföldi invázió -, az elkerülhetetlenül súlyos következménnyel járhat.

Hasonló véleményen van Harriet Crawford, a Londoni Régészeti Intézet vezetője is, aki szintén megkongatta vészharangot, mondván ez a háború a kemény iráni ellenállás miatt még az irakinál is nagyobb károkat okozna. Azonban egy lehetséges támadás esetén szerinte Irakkal ellentétben nem állna fenn a veszély, hogy az állami múzeumot a bagdadihoz hasonlóan kifosszák. Igazán nagy veszély a több ezer ismert, de még feltárásra váró régészeti lelőhelyre leselkedne, hiszen azok kifosztása igazi kulturális csapás lenne. A régész különösen sérülékenynek tartja az épített örökséget, amely Babilonhoz hasonlóan nem biztos, hogy kibírna egy amerikai bevonulást.

Van véleménye? Itt mondhatja el nekünk!

1. Az iraki pusztítás megismétlődésétől tartanak
2. Régészeti szenzációk és örökségvédelmi aggályok