Kátrányból készült az ókori műszemgolyó

A Megégett Városnak nevezett 5000 éves település a Közel-Kelet egyik legősibb kultúrjának romjait őrzi. A terület régészeti értékeit elsőként Stein Aurél magyar tudós (akit a világ többnyire Sir Aurel Stein brit régészként ismer) fedezte fel. Stein után először olasz régészek végeztek a területen ástatásokat 1967-től kezdődően, akiktől az iráni Manszur Szajjadi vette át a munkát 1974-ben.

A titokzatos település százötven hektáros területéről számos lakóépület, műhely, kultikus építmény és sírhely került már elő. Az első településnyomok i. e. 3200 körül keletkeztek, és a város i.e. 2100-2000 körül pusztult el végleg. Fennállása során háromszor égett le teljesen, történetében négy korszak vagy kultúra különböztethető meg. Mivel az utolsó, i. e. 2000 körüli tűzvész után nem építették újjá, a Megégett Város néven ismert.

A Megégett Város az urbanizáció, a városi kultúra egyik legelső nyoma az emberiség történetében. A gazdag leletek alapján egyértelmű, hogy a város fénykorában elképesztően fejlett civilizációnak adott otthont; lakói vadászattal, halászattal, szövéssel és magas szintű fazekassággal foglalkoztak. Sok jel utal arra, hogy a város valóságos találkozópontja volt az ősi fejlett civilizációknak, így a mezopotámiainak, az indiainak és a kínainak. A városban folytatott ásatások során eddig a világ legrégibb dobókockája és ostáblája, a legkorábbi ismert köménymag, és a világ első animációja került elő.

A legújabb felfedezés pedig egy 4800 éves csontváz, amelyben egy műszemet is találtak. A kutatók szerint az eltemetett nő 25-30 év közötti lehetett. A sírban ezen kívül agyagedényeket, díszgyöngyöket, egy bőrzsákot és bronztükröt is találtak. A felfedezés azt az elképzeléset támasztja alá, amely szerint az ókori világban a hasonló mesterséges testrészek csak a szerencsés kevesek számára voltak elérhetők. Ilyen volt az az ókori héber szövegben említett hölgy is, akinek aranyból készült műszeme volt.

A most talált lelet bár nem arany, ám jóval valódibbnak tűnik. Az ásatásvezető régész, Manszur Szajjadi szerint a szemet természetes kátrány és állati zsiradék összekeverésével alakították ki, de a pontos összetétel meghatározásához még további vizsgálatokra lesz szükség. A szemgolyó szinte teljesen valósághű, így készítője minden bizonnyal egy fél milliméternél is vékonyabb arany drótot használt a hajszálerek megrajzolásához, a pupilla pedig gyémát alakot kapott. Szajjadi szerint a szemhéj nyoma még ma is látható a szemgolyón, és a jelek szerint a nőnek pont a gyakori használattól keletkezett tályog a szemüregében.

Michael Harris, a Berkeley Egyetem szemésze szerint a szemgolyó és a sírban talált tárgyak egyaránt azt sugallják, hogy a nő a korabeli elithez tartozhatott. Szerinte a szemgolyó elsősorban nem orvosi, hanem szépészeti célokat szolgálhatott.