Őrült uralkodók

A rendszerváltoztatás belülről

2019. június 19. 12:58 Kónya Imre

A rendszerváltoztatás történelmi előzményei 1956-ig nyúlnak vissza, amikor a szabadság és a nemzeti függetlenség akarásában egységes volt az ország. A pesti srácok szinte puszta kézzel mentek neki a világ akkor legnagyobb hadseregének, s ezzel egyidőben szerte az országban megmozdult a magyar nép. Napok alatt elsöpörték a gyűlölt Rákosi-rendszer intézményeit, nemzeti és forradalmi bizottságokat választottak, ezek  gondoskodtak a rend fenntartásáról, a gyárakban, üzemekben munkástanácsok alakultak, létrejött a Nemzetőrség.

1956

1956 következményei

A forradalmat végül a szovjet hadsereg vérbe fojtotta, az mégsem volt eredménytelen. A szovjet vezetők és magyarországi helytartóik levonták a következtetést: Magyarországon nem lehet a hatalmat a birodalom más országaihoz hasonló módon gyakorolni. A Kádár-rendszer gulyáskommunizmusa viszonylagos jólétet és biztonságot, sőt némi szabadságot is engedett az embereknek. Mindez alapvetően az 1956-os forradalomnak volt köszönhető.

A nyolcvanas évek második felére a rendszer kimerítette tartalékjait, és az összeomlás szélére került. A viszonylagos jólét  bizonytalanná vált, az emberek egyre többet dolgoztak, egyre kevesebb pénzért, megjelent az infláció, a munkanélküliség. A hatalom birtokosai már nem számíthattak a szintén meggyengült Szovjetunió segítségére, sem gazdasági, sem katonai értelemben. Nyugati kölcsönökkel próbálták megelőzni a tömeges elégedetlenséget, az ország súlyosan eladósodott. Az emberek többsége megpróbált alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, míg egy viszonylag jelentős számú aktív kisebbség  szembe fordult a rendszerrel. Független szervezetek, mozgalmak jöttek létre, utcai demonstrációkra került sor. Erőszakos fellépésre egyre kevésbé kellett számítani, mert ez a nyugati kölcsönök megvonásához vezetett volna. Így indult el a rendszerváltoztatási folyamat, amelynek résztvevői számára igazodási pont, egyfajta kapaszkodó volt az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelyet irányadónak tekintettek, s amelyből erőt merítettek. 1989 és 1991 között békés eszközökkel sikerült megvalósítani 1956 vérbe fojtott törekvéseit: létrejött a szabad, független, demokratikus Magyarország. Mi nem ingyen kaptuk a szabadságot. Megszenvedtünk, megküzdöttünk, s ha arra volt szűkség: kompromisszumokat vállaltunk érte.

1956-ban még tízéves sem voltam, de a forradalom meghatározta eszmélkedésemet és egész későbbi gondolkodásomat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltoztatás egyik résztvevője lettem, és az egész folyamatot belülről kísérhettem végig.

Út a Független Jogász Fórum létrehozásáig

Ott vagyok az 1988-as esztendő nagy demonstrációin, az erdélyi falurombolás és a dunai vízi erőmű elleni tüntetéseken. Elmegyek Nagy Imre jelképes sírjának avatására a párizsi Pére-Lachaise temető negyvennégyes parcellájához. Az MDF fórumain a Jurta Színházban ugyanúgy részt veszek, mint a Szabad Kezdeményezések Hálózatának néhány rendezvényén. Ügyvédi irodám falát ’81 tavaszától a Szolidaritás vászonnaptára díszíti, amelyet a Kilencek költői csoporthoz tartozó Kovács Istvánnal közös, lengyelországi utunkról hoztam haza. Zakóm hajtókáján a Duna Kör kék kitűzőjét viselem, s a Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és Mécs Imre által létrehozott, illegális Független Jogvédő Szolgálat által küldött ügyeket ingyen intézem.

Megütközéssel olvasom, hogy Bányász Rezső kormányszóvivő még ’88 márciusában is úgy nyilatkozik, a kormány nem ismer Magyar Demokrata Fórum nevű szervezetet. Egyetértek a népi-nemzeti ellenzék vezérével, Csoóri Sándorral, hogy a nemzeti szocializmus rövid időszaka után a nemzetietlen szocializmus évtizedei következtek, és osztom a polgári radikális Tamás Gáspár Miklós kételyeit, vajon lehet-e a bolsevik kutyából demokratikus szalonna. S kezdettől fogva furcsállom, hogy ebből az egész forrongásból a jogászság kimaradni látszik. Holott a magyar progresszív mozgalmakban a jogászok mindig is meghatározó szerepet játszottak. A hatalmi rendszer átalakítása pedig nem kis részben jogi munka, amit aligha lehet rábízni a hatalom jogászaira. Nagyon tisztelem az írókat, költőket, filozófusokat, szociológusokat, de jogászokra mindenképpen szükség lenne: 1988 nyarán megkezdem a Független Jogász Fórum szervezését, amely  november 5-én meg is alakul. (https://fjf.hu/dokumentumok/34-alapito-felhivas)

2019. nyár: Őrült uralkodók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A Petőfi szobortól indul útjára a március 15-ei közös ellenzéki tömegdemonstrációCsengey Dénes költő, az MDF elnökségi tagja a Magyar Televízió lépcsőjén 1989. március 15-én mondott beszédét szűnni nem akaró tapsorkán fogadtaAntall József, aki a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások során vált az Ellenzéki Kerekasztal vezéregyéniségévé, valamint Szabad György és Orbán Viktor, akik kezdettől részt vettek az EKA munkájábanAz Ellenzéki Kerekasztal létrejötte megakadályozta, hogy az állampárt egymás ellen fordítsa az ellenzéki szerveződéseket. A képen balról jobbra: Varga Csaba (Néppárt), Antall József és Szabad György (MDF), Orbán Viktor (Fidesz), Tölgyessy Péter (SZDSZ), Boross Imre (FKGP), Vígh Károly (BZSBT)A Nemzeti kerekasztal tárgyalások nyitánya 1989. június 13-ánAz Ellenzéki Kerekasztal MDF által vezetett többsége 1989. szeptember 18-án aláírta a rendszerváltó megállapodástÉletkép az MDF Bem téri székházából 1990. április 9-re virradó éjszaka, amikor megnyerték az országgyűlési választásokatNyers Rezső a Nemzeti Kerekasztal 1989. szeptember 18-ai ülésén. Mellette Gál Zoltán és Pozsgay Imre

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!