A történelem első multinacionális vállalatáról árulkodik az ausztrál hajóroncs
A tizenhetedik századi globális kereskedelem logisztikai összetettségét bizonyítja a Batavia nevű holland hajóroncs építőköveinek legújabb geokémiai elemzése. A Curtin Egyetem kutatói által vezetett vizsgálat a rakomány eredetének pontos meghatározásával rámutatott arra, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság már négyszáz évvel ezelőtt is olyan kiterjedt, több európai régiót átfogó ellátási láncot működtetett, amelynek szervezettsége felülmúlja a korábbi feltételezéseket.
- A Nyugat-Ausztrália partjainál 1629-ben elsüllyedt Batavia hajóroncs építőköveit mikroszkopikus kormeghatározási eljárással vizsgálták meg az ausztrál Curtin Egyetem kutatói.
- Az elemzések kimutatták, hogy a rakományt alkotó homokkőtömbök a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem egyetlen bányából, hanem több különböző németországi régióból származtak.
- A felfedezés bizonyítja a Holland Kelet-indiai Társaság kiterjedt és logisztikailag rendkívül összetett globális ellátási hálózatának tizenhetedik századi működését.
Az 1629-ben Nyugat-Ausztrália partjainál, a Houtman Abrolhos-szigeteknél zátonyra futott Batavia a történelem egyik legismertebb hajótörése. A jármű rakományában előregyártott homokkőtömbök, téglák és egyéb építőanyagok is helyet kaptak, amelyeket eredetileg a Holland Kelet-indiai Társaság jakartai főhadiszállásának és erődítményének kiépítésére szántak.
Bár a roncsot már 1963-ban felfedezték, az egykori építőanyagok pontos származási helye évtizedeken át megválaszolatlan kérdés maradt a régészek számára, mivel a csaknem négyszáz éves víz alatti tartózkodás jelentősen megváltoztatta a kőzetek fizikai megjelenését.
A rejtély megoldása érdekében a Curtin Egyetem és a Nyugat-Ausztráliai Múzeum munkatársai egy modern geokémiai módszert, a cirkon ásványok urán-ólom kormeghatározását alkalmazták a kőtömbökön. Anthony Clarke kutatásvezető tájékoztatása szerint a kőzetekben található mikroszkopikus cirkonszemcsék elemzése egyfajta megbízható ujjlenyomatként szolgál az anyagok formálódási helyének azonosításához.
A vizsgálat eredményei egyértelműen cáfolták azt a korábbi feltételezést, miszerint az építőkövek egyetlen lelőhelyről származtak volna, ugyanis a látszólag azonos tömböket legalább két különböző, a mai Németország területén fekvő bányászati régióban termelték ki.
A különböző forrásokból származó köveket a korabeli feljegyzések hiányosságai ellenére a kutatók szerint egyetlen központi kikötőben gyűjtötték össze és rakták hajóra a hosszú óceáni átkelés előtt. Ez a tény egy rendkívül fejlett, a határokon és régiókon átívelő logisztikai hálózat működését igazolja. A kőzetek származási helyének és mozgatásának pontos feltérképezése rávilágít arra, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság a gyarmati infrastruktúra kiépítése során már a tizenhetedik század elején is olyan szervezett ellátási láncot tartott fenn, amely képes volt hatalmas távolságokon keresztül is biztosítani az építőanyagok folyamatos és koncentrált szállítását.
A Holland Kelet-indiai Társaság 1602-es alapításával a történelem első multinacionális vállalatának tekinthető, amely hatalmas tengeri flottával és kiterjedt kereskedelmi állomáshálózattal rendelkezett. A Batavia katasztrófája nem csupán a hajótörést követő lázadás és tömeggyilkosság miatt számít a korszak egyik legjelentősebb tengeri eseményének, hanem azért is, mert a rakomány érintetlenül őrizte meg a korabeli globális kereskedelem tárgyi bizonyítékait. Corioli Souter, a Nyugat-Ausztráliai Múzeum tengeri örökségért felelős vezetője hangsúlyozta, hogy a múzeumi gyűjtemények és az előremutató analitikai eljárások ötvözése pótolhatatlan adatokat szolgáltat a korai tengeri áruforgalom működéséről.
A tudományos munka rámutatott arra, hogy a természettudományos vizsgálatok sikeresen képesek kitölteni a hiányzó vagy elveszett történeti levéltári források által hagyott űrt. A nemzetközi kutatócsoport a jövőben a Batavia mellett más korabeli hajóroncsok rakományát is alá kívánja vetni hasonló geokémiai elemzéseknek. A kinyert adatokat európai bányászati források szélesebb körével fogják összevetni, hogy még pontosabban feltérképezzék a tizenhetedik századi tengeri kereskedelmi útvonalakat és a korai kapitalizmus globális anyagáramlását.
