Restaurálás közben nőtt meg Gustave Courbet festménye
Befejeződött Gustave Courbet Temetés Ornans-ban című monumentális festményének restaurálása a párizsi Musée d'Orsay-ban, amelynek során eddig nem látható részletek is felszínre kerültek. A 19. századi realista festészet egyik legjelentősebb alkotásán elvégzett beavatkozás a megsárgult lakkrétegek vékonyítása mellett az eredeti kompozíció történetébe is betekintést enged.
- A párizsi Musée d'Orsay befejezte Gustave Courbet Temetés Ornans-ban című, 19. századi festményének több mint egy évig tartó restaurálását.
- A munkálatok során az eddig takarásban lévő vászonrészeken újabb festett részletek, köztük korábban átfestett arcok és egy sírásószerszám is láthatóvá váltak.
- A szakemberek egy új, alumíniumszerkezetű feszítőkeretet is beépítettek a vászon hosszú távú megóvása és a megfelelő feszesség biztosítása érdekében.
A 2025 májusában indult és a múzeum hetedik termében, a közönség szeme láttára zajló restaurálást egy átfogó, 2018 és 2020 között végzett tudományos képalkotó vizsgálat előzte meg.
Az Arcanes vállalat által kivitelezett és egy nemzetközi szakértői bizottság által felügyelt beavatkozás során a szakemberek eltávolították a vásznat a korábbi favázról. Ezt a keretet még 1884-ben, a mű Louvre gyűjteményébe kerülését követően kapta a festmény. A vászon megfelelő feszességének helyreállítása és a jövőbeli állagmegóvás érdekében az alkotást egy új, állítható rugókkal ellátott, önfeszítő alumíniumszerkezetre feszítették ki.
A munka egyik legfontosabb eredménye a kompozíció peremvidékének megtisztítása volt. A korábbi díszkeret által eltakart felületeken a művész további festett részletei váltak láthatóvá, így az előtérben lévő sírgödör új mélységet nyert, és egy sírásószerszám eddig rejtett nyele is előtűnt. A szakértői bizottság döntése értelmében ezeket a részleteket a jövőben is láthatóan hagyják a festmény alsó szélén, ami a 19. század vége óta használt aranyozott fakeret módosítását tette szükségessé. A restaurátorok emellett kitöltötték az anyaghiányokat és elvégezték a szükséges retusálásokat.
A beavatkozás központi eleme a korábban már 1943-ban is vékonyított, opálossá és sárgássá vált lakkrétegek további finomítása volt, amelynek célja a színek eredeti olvashatóságának és Courbet technikai megoldásainak helyreállítása. A festékrétegek tisztítása során olyan arcok is felbukkantak, amelyeket az alkotó utólag festett át, bizonyítva a jelenet kompozíciójának menet közbeni megváltoztatását.
A vászon fizikai állapota nagyrészt magának Courbet-nak a döntéseire vezethető vissza, aki a mű 1850-es évekbeli bemutatása után harminc év alatt legalább húsz alkalommal tekerte fel és feszítette újra a festményt, hogy minél több embernek mutathassa be alkotását.
Ez is érdekelhet
A Temetés Ornans-ban a 19. századi francia és az egyetemes művészettörténet meghatározó alkotása, a realizmus egyik első manifesztuma. Az 1849 és 1850 között készült, mintegy háromszor hat méteres festmény az 1850-es párizsi Szalonon komoly felháborodást váltott ki. Courbet ugyanis olyan hatalmas formátumot választott egy egyszerű, vidéki temetés mindennapi és idealizálatlan ábrázolásához, amelyet az akadémikus hagyományok addig kizárólag a történelmi, vallási vagy mitológiai témájú kompozíciók számára tartottak fenn.
Az alkotás 1881-ben, a művész húgának adományaként került a francia állam tulajdonába, majd a Louvre-ból 1986-ban helyezték át jelenlegi helyére, a Musée d'Orsay intézményébe.
