Mekkora volt a 17. századi holland tulipánmánia okozta pénzügyi összeomlás?

Pellengérre állított, ostoba hollandok

A skót Charles MacKay 1841-es írása szerint 1636-ban az egész holland társadalom „megőrült” az egzotikus tulipánok látványától, spekulatív lázban égett, mindenki akart egy szeletet a tulipán kínálta gyors meggazdagodás lehetőségével kecsegtető üzletből. MacKay nevezte el e jelenséget tulipánmániának. „Aranycsaliként lógott az emberek előtt, akik egymás után rohantak az árverési csarnokokba, hogy úgy rajongják körbe a virágot, mint legyek a mézescsuprot. (…) Nemesek, polgárok, parasztok, matrózok, halászok, szolgálólányok, inasok, kézművesek, kéményseprők, idős asszonyok sem akartak kimaradni” – írta MacKay.

A piaci tulipánbuborék 1637 elején kipukkadt, ami hatalmas pusztítást okozott a holland gazdaságnak, írta a skót szerző, aki egyébként az újságírásba, a zenébe, az antropológiába és a versírásba is belekóstolt. „Sokan, akik szerényebb életkörülményeikből rövid időre kiemelkedtek, visszasüllyedtek a homályba. Tekintélyes kereskedők jutottak koldusbotra, és számos nemes család veszítette el teljes vagyonát” – írta.

Azonban számos történész, köztük Anne Goldgar, a londoni King’s College kutatója véli úgy, hogy MacKay történetei a hatalmas elherdált vagyonokról, az elzálogosított otthonokról, bánatukban a csatornákba ugráló öngyilkosok tömegeiről közelebb állnak a fikcióhoz, mint a tényekhez. Szerinte az akkori beszámolóknak csupán az volt a célja, hogy a korabeli hollandokat ostobának tüntessék fel, valójában a tulipánmánia okozta gazdasági visszaesés véleménye szerint teljesen hamis állítás. Semmilyen valós hatással nem volt ugyanis a holland gazdaságra.

A probléma az lehetett, hogy Charles MacKay nem megfelelő forrásanyagot használt az írásaihoz. A 17. századi Hollandiában nagy hagyománya volt a szatirikus költészetnek és énekeknek, amelyek kifigurázták és kinevették a hollandok morális kudarcait. A szórakoztató pamfletek pellengérre állították az ostoba tulipánvásárlókat, akik a tulipánbiznisz által kívántak a társadalom legfelső részeibe kerülni. MacKay és társai pedig tényként kezelték ezeket a csúfolódó, túlzásokba eső elbeszéléseket, amelyeknek azonban vajmi kevés közük volt a valósághoz.

Hogy megismerje az 1630-as évek valódi tulipánmániáját, Goldgar teljesen más forrásokat vett górcső alá. Éveket töltött a korabeli tulipánkereskedelem központjainak számító Amszterdam, Alkmaar, Haarlem, Enkhuizen városok levéltáraiban, ahol több száz kéziratot, végrendeletet, bírósági feljegyzést és egyéb dokumentumot lapozott át. Egyikben sem talált arra utaló feljegyzést, hogy a köztudatban élő, széleskörű, sokakat nyomorba taszító virágőrület valódi lett volna. A források szerint a tulipánmánia egy relatíve kicsiny és rövid életű, az egzotikus virágokat előtérbe helyező kereskedelmi tevékenységre korlátozódott.

1. Pellengérre állított, ostoba hollandok
2. Honnan jött a tulipánmánia?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel