Azonosították Mária Terézia különleges Szent István-rendi nagykeresztjét
Több mint egy évszázad elteltével azonosították Mária Terézia egyedülálló, gyémántokkal díszített Szent István-rendi nagykeresztjét. A felfedezésről a Habsburg Ottó Alapítvány számolt be, miután a gyűjteményükben őrzött, elveszettnek hitt műtárgyat korabeli felvételek és független szakértők bevonásával vizsgálták meg. A 18. századi női uralkodói ékszer azonosítása kiemelkedő jelentőségű a hazai kitüntetéstörténet szempontjából, mivel ezáltal teljessé vált a rend alapítójának egyedi inszigniája.
- A Habsburg Ottó Alapítvány kutatásai nyomán sikerült beazonosítani Mária Terézia királynő egyedülálló, gyémántsugaras Szent István-rendi nagykeresztjét.
- A különleges kitüntetés korábban elveszettnek hitt darabjainak eredetiségét az egykori bécsi udvari ékszerészcsalád, az A. E. Köchert szakértői is megerősítették.
- A 18. századi inszigniát valószínűleg IV. Károly 1916-os koronázása alkalmával választották ketté, és felső részét Zita királyné női ékszerként viselte.
Az azonosítás folyamata azután gyorsult fel, hogy 2025 novemberében a kanadai Québecben bemutattak egy szalagcsokor formájú brosst. Molnár Dániel kutató ekkor vetette fel, hogy a tárgy a Magyar Királyi Szent István-rend Mária Terézia számára készült egyedi jelvényének felső fele lehet. Ez az észrevétel segítette a Habsburg Ottó Alapítványt a 2023-ban hozzájuk került gyémántsugaras rendjel beazonosításában.
A kutatást 2026 márciusában az A. E. Köchert egykori császári és királyi udvari ékszerészcsalád szakértői is segítették, akik a helyszíni szemrevételezés során megerősítették a feltételezést. A felfedezés egyúttal igazolta, hogy a királynő 1765 és 1780 között készült özvegyi portréin látható nagykereszt nem csupán a festők művészi kiegészítése volt.
A történeti kutatások szerint a rendi keresztet és a brosst IV. Károly király és Zita királyné 1916. decemberi koronázása alkalmával választhatták ketté. A fényképfelvételek alapján a szalagcsokor formájú brosst Zita a szíve fölött viselte, kiegészítve a Csillagkeresztes Rend jelvényével. Ettől kezdve a bross a női ékszerek közé sorolódott, míg a nagykereszt a bécsi kincstárban maradt a dinasztia magánjellegű rendjeleivel együtt.
Mivel az 1921-es diplomáciai átadások során ez a darab nem került Magyarországra, sokáig a család magánvagyonaként tartották nyilván. Bár a québeci kiállítás kapcsán a brosst Wittelsbach Erzsébet, azaz Sisi személyéhez is kötötték, a királyné sosem viselhette azt, mivel nőként nem lehetett a rend tagja.
Ez is érdekelhet
Mária Terézia 1764-ben alapította a Szent István-rendet, amely a korszak legmagasabb rangú, polgári személyeknek is adományozható kitüntetése volt. A magyar rendek támogatásának elnyerésére létrehozott érdemrend nagymesteri tisztségét a mindenkori magyar uralkodó töltötte be. A szabályzat szigorúan kikötötte, hogy az inszigniát kizárólag a nagymester és a trónörökös díszítheti drágakövekkel. Mivel az 1765 és 1770 között készült ékszer egyedülálló, női kialakítású volt, a királynő halála után többé senki nem viselhette eredeti formájában.
A gyémántok sugárszerű elrendezése nem csupán esztétikai célt szolgált, hiszen az udvari ünnepségek gyertyafényében megcsillanó ékszer az isteni legitimitást szimbolizálta. A mostani azonosítás révén a Magyar Nemzeti Múzeumban 1933 óta őrzött, jóval egyszerűbb kivitelű példány mellett immár a rendalapító legreprezentatívabb inszigniája is egyértelműen ismertté vált.
