10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig

A jövedékiadó-válság (1733-1734)

A 18. század nagy részében Anglia hadban állt Franciaországgal, és a háború költségeit az állam sorozatos adóemelésekkel igyekezett pótolni. Ez gyakran járt zavargásokkal is fenyegető elégedetlenséggel a nép részéről.

Az 1688-as „dicsőséges forradalmat” követően (amely II. Jakab király megbuktatásával trónra emelte Orániai Vilmost és feleségét, akik társuralkodókként kormányozták Angliát III. Vilmos és II. Mária néven) az uralkodó a parlament jóváhagyása nélkül nem vethetett ki adót – ezzel született meg az évente összehívott parlament hagyománya. A két fő adónem, amelyből a koronának bevétele volt, az importárukra kivetett vám és a földbirtokosok által fizetett adó volt. Mivel a parlament jó részét földbirtokosok tették ki, ez utóbbin nemigen emeltek, a vámok kivetése azonban a csempészekkel való folyamatos küzdelmet is jelentette, emelése esetén pedig elapadt volna az ország nemzetközi kereskedelme. Új adónem jött létre: különféle hazai gyártású termékekre vetettek ki adókat, amelyeket mind meg is szavazott a parlament.

A politikai helyzet egyre feszültebbé vált, és 1733 és 1734 folyamán érte el csúcspontját. Eddigre az adókat arra használták fel, hogy fedezzék a háborúzás által generált államadósságot. Ennek kifizetése a nemzeti bank kezében volt, erről azonban a vidéki dzsentri és a kiskereskedők azt gondolták, a „pénzes érdekeket” szolgálja, és a „valódi angolok” vérét szívja. Jonathan Swift szatirikus író már 1710-ben arra panaszkodott, „a hatalom, amely régen a földdel járt, mára a pénzre szállt át.” Emellett attól is féltek, Sir Robert Walpole miniszterelnök általános jövedéki adót akar bevezetni az országos piac minden termékére, amivel függetlenedni akar a parlament ellenőrzése alól.

A magasabb adók által fenyegetett kereskedők összeálltak a földbirtokos dzsentrivel, akik a nagytőkés és földbirtokos oligarchák felemelkedésétől féltek, valamint attól, hogy a parlament elveszíti hatalmát. A valóságban Walpole nem kívánt semmiféle általános jövedéki adót bevezetni, az országos nyugtalanság azonban azt eredményezte, hogy korlátozták az adóemeléseket, a parlament pozíciója pedig megerősödött. Ez a válság egy kulcsmomentuma volt az újkori brit állam kialakulásának.

1. Az első fejadó (14. század)
2. A jövedékiadó-válság (1733-1734)
3. Az ablakadó (1696)
4. A jövedelemadó (1799)
5. „A tudás megadóztatása” (1815)
6. A gabonatörvények (1815)
7. A gyufaadó (1871)
8. A kunyhóadó (1898)
9. A szelektív alkalmazási adó (1964)
10. Az újabb fejadó (1990)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Ősi tölgyfák őrzik a fekete halál ökológiai nyomait
• Ősi vízelvezető rendszereket vizsgálnak Norvégiában
• Második világháborús erdősítési program okozza Japán pollenválságát
• A talaj hőmérsékletétől függött a neolitikus kínai mezőgazdaság
• Az égetéses földművelés is formálta a múlt erdőtüzeit
• Folytatódik a kiotói cseresznyevirágzás történeti adatainak kutatása
• A klímaváltozás mérséklése megmentheti az UNESCO világörökségi helyszíneit
• Amerikai diákmozgalomból nőtt világméretű kampánnyá a Föld napja
• Természetes éghajlati ciklusok okozhatták a maja civilizáció hanyatlását