Első világháborús magyar hadifoglyok sírköveit állítják ki Kazahsztánban
Első világháborús magyar hadifoglyok sírköveivel bővült az észak-kazahsztáni Ekibasztuz város múzeumának gyűjteménye, miután egy helyi szénbánya területén feltárták a katonák egykori temetkezési helyét, számolt be a diplomáciai és régészeti fejleményekről a helyi Salem hírportál. A leletmentés és a kiállítás előkészítése nemcsak a magyar hadtörténeti emlékezet megőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hanem új történelmi adatokat is szolgáltat a cári Oroszország közép-ázsiai táborrendszerének működéséről.
A hadifoglyok földi maradványait és síremlékeit az elmúlt év során azonosították a Bogatir Komir szénbányavállalat területén. A történelmi és régészeti becslések szerint a bányában és annak környékén a huszadik század elején mintegy ezer magyar, osztrák és olasz nemzetiségű katonát dolgoztathattak kényszermunkakörülmények között. A felfedezést követően a bányavállalat a temető feltételezett területén azonnal felfüggesztette az ipari munkálatokat, hogy lehetővé tegye a szakszerű feltárást és a nemzetközi kegyeleti jogok érvényesülését.
A leletegyüttes megmentése érdekében 2025 májusának végén Róna Ottó, Magyarország kazahsztáni nagykövete személyesen is felkereste a temetkezési helyet Ajan Bejszekin polgármester és Marijam Malikova, a kazah AMANAT kormánypárt ekibasztuzi szervezetének ügyvezető titkára kíséretében. A diplomáciai egyeztetések eredményeként a felek megállapodtak a fellelt sírkövek múzeumi elhelyezéséről.
A folyamat legújabb lépéseként az elmúlt csütörtökön Kővári László katonai attasé, valamint Stier Márk és Kosaras Péter hadtörténészek a helyszínen folytattak szakmai megbeszéléseket Marijam Malikovával és Ivan Truhin régésszel. A Salem portál információi szerint az egyeztetéseket követően hivatalosan is megkezdődött az állandó kiállítás előkészítése, ezzel párhuzamosan pedig a kutatók folytatják az azonosított hadifoglyok hazai hozzátartozóinak felkutatását.
Ez is érdekelhet
Az ekibasztuzi lelet rávilágít az első világháború keleti frontjának egyik kevésbé kutatott fejezetére. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének katonái közül több százezren estek a cári orosz haderő fogságába a galíciai és a kárpáti harcok során. A hadifoglyok jelentős részét a birodalom távolabbi vidékeire, köztük Közép-Ázsiába, a mai Kazahsztán területére szállították, ahol a helyi infrastruktúra kiépítésében és a nyersanyag-kitermelésben alkalmazták őket. Az 1898-ban megnyitott ekibasztuzi szénmedence az orosz nehézipar egyik fontos bázisa volt, a háborús besorozások miatti munkaerőhiányt pedig előszeretettel pótolták a fogolytáborokból kivezényelt, nehéz fizikai munkára fogott katonákkal.
A most előkerült sírkövek és a tervezett múzeumi tárlat nemcsak a kényszermunkára hurcolt európai katonák mindennapjairól és halálozási körülményeiről nyújtanak új, primer információkat, hanem hozzájárulnak a magyar hadtörténeti emlékezet fizikai megőrzéséhez is az ázsiai régióban. A kazah és a magyar szakemberek ekibasztuzi együttműködése példaértékű lépés a nemzetközi hadisírgondozás terén, amely új távlatokat nyithat a térségben rejlő, eddig feltáratlan első világháborús temetkezési helyek tudományos azonosításában.
