Aphrodité-fejet és egy ókori bazilikát tártak fel Egyiptomban

2026. június 3. 15:55

Kiemelkedő jelentőségű ókori leleteket, köztük egy Aphrodité-márványfejet és egy római bazilika maradványait tárták fel egyiptomi régészek a Beni Szuef tartománybeli Ehnászia (az ókori Hérakleopolisz Magna) területén - számolt be róla az Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium. A kiterjedt ásatások eredményei megerősítik a térség római kori gazdasági központként betöltött szerepét.

Aphrodité-fejet és egy ókori bazilikát tártak fel Egyiptomban

Korábban

Mohammed Abdel-Badi, a Legfelsőbb Régészeti Tanács régészeti részlegének vezetője szerint a Kairótól mintegy 130 kilométerre délre fekvő lelőhelyen egy monumentális római kori bazilika alapjait azonosították. A feltárás során akár negyvenöt tonnás, az egykori tetőszerkezetet tartó kőtömbök kerültek elő, miközben három oszlop ma is eredeti helyén áll.

A területen talált, mintegy huszonöt centiméteres márványfej a szerelem és a szépség istennőjét, Aphroditét ábrázolja; az aprólékosan kidolgozott arcvonások és a göndör haj a klasszikus görög-római művészeti hagyományokat tükrözik. A bazilika mellett a régészek római kori pénzveréshez használt terrakotta öntőformákat és fali szobrok töredékeit is napvilágra hozták. Ezek a leletek egyértelműen bizonyítják, hogy Hérakleopolisz Magna élénk kereskedelmi és gazdasági csomópontként funkcionált abban az időszakban, amikor Egyiptom a Római Birodalom provinciája volt (Kr. e. 30 – Kr. u. 395).

A római kori emlékek mellett az ásatások jóval korábbi, a Középbirodalom idejéből származó történelmi rétegeket is érintettek. Ehnászia területén olyan feliratokat is felfedeztek, amelyek a 12. dinasztia egyik legjelentősebb uralkodójához, III. Szenuszerthez (Kr. e. 1837–1819) köthetők, pontosan feltüntetve a fáraó trón- és születési nevét.

Hérakleopolisz Magna története mélyen gyökerezik az egyiptomi ókorban: a település az első átmeneti korban (a 9. és 10. dinasztia idején) az ország egyik legfontosabb politikai központjaként, időszakosan fővárosaként is szolgált. A mostani rétegtani vizsgálatok rávilágítanak arra a folyamatosságra, amellyel a város megőrizte szakrális és adminisztratív jelentőségét a fáraók korától egészen a késő ókorig.

Az ehnásziai felfedezésekkel párhuzamosan Kairó Matarija negyedében – amely az ókori Héliopolisz városához tartozott – egy szinte érintetlen temetkezési együttest tártak fel a régészek. A vályogtéglás sírban egy feltehetően magas rangú katonai vezető aranyozott maradványait tartalmazó koporsót találtak. A sírmellékletek között réztükör, alabástrom kozmetikai edények, valamint öt pár, különböző méretű arany fülbevaló is szerepelt, amelyek a korabeli elit temetkezési szokásairól és mindennapi luxuscikkeiről tanúskodnak.

Az egyiptomi kormányzat az újonnan feltárt leleteket a gízai Nagy Egyiptomi Múzeum megnyitásához is szorosan kapcsolódó, a kulturális turizmust élénkítő stratégia részének tekinti. Bár a régészeti feltárások elsődleges célja a tudományos adatgyűjtés és az örökségvédelem, az ehhez hasonló felfedezések elengedhetetlenek az ország gazdaságát hajtó turisztikai szektor számára. A hivatalos adatok szerint a közelmúlt geopolitikai és egészségügyi kihívásai ellenére a régészeti turizmus folyamatosan növekszik, a tavalyi évben például rekordmennyiségű, mintegy 19 millió látogató érkezett az észak-afrikai államba.