Ősi tölgyfák őrzik a fekete halál ökológiai nyomait

A nemzetközi kutatócsoport két, ökológiailag és földrajzilag is eltérő környezetben lévő ősi tölgyfapopulációt vizsgált meg radiokarbonos kormeghatározással. Az egyik helyszín a Tirrén-tengeren található Montecristo szigete volt, ahol az örökzöld magyaltölgyek (Quercus ilex) élnek, míg a másik a dél-olaszországi Aspromonte-hegység, amely a lombhullató kocsánytalan tölgyek (Quercus petraea) egyik fontos élőhelye.

A vizsgálatok kimutatták, hogy mindkét, egymástól távol eső területen szinkronizált erdősödési hullám indult el az 1400-as évek elején, néhány évtizeddel az 1347-ben kitört fekete halál, illetve az azt követő ismétlődő járványhullámok után.

A fák életkorának eloszlása rávilágított az eltérő környezeti adottságok hatásaira is. A kedvezőbb éghajlatú, partvidéki Montecristo szigetén a tölgyek gyorsan, 1407 és 1486 között szaporodtak el, amint a mezőgazdasági és fakitermelési tevékenység lecsökkent, és egy csapadékosabb éghajlati periódus vette kezdetét. Ezzel szemben az 1100–1800 méteres magasságban fekvő Aspromonte zordabb környezetében a középkori intenzív tájhasználat (elsősorban a legeltetés) erősebben degradálta az ökoszisztémát.

Ennek következtében a hegyvidéki tölgyesek regenerálódása lassabban és később indult meg. A kutatók az adatok elemzése során kizárták, hogy ezt a szinkronizált, nagy kiterjedésű megújulást lokális természeti jelenségek, például erdőtüzek okozták volna, így a legvalószínűbb magyarázat a pandémia miatti demográfiai összeomlás.

A felfedezés nemcsak a középkori Európa társadalmi és ökológiai viszonyait értelmezi újra, hanem a fák biológiájával kapcsolatos korábbi ismereteket is felülírja. A kutatás során Montecristo szigetén csaknem ezeréves (jelenleg 950 év körüli) magyaltölgyeket is azonosítottak. Ez az adat mintegy kétszáz évvel kitolja a mediterrán örökzöld zárvatermők eddig ismert maximális élettartamát.

A tanulmány rávilágít arra is, hogy a fák mérete nem feltétlenül áll egyenes arányban a korukkal; a legidősebb példányok a sziklás, tápanyagszegény környezet miatt gyakran az átlagosnál lassabb növekedési rátával rendelkeznek. A kutatók kiemelték: ezek az ősi fák felbecsülhetetlen értékű természeti archívumként szolgálnak a múltbeli környezeti és társadalmi események rekonstruálásában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról