Ősi vízelvezető rendszereket vizsgálnak Norvégiában

Korszerű távérzékelési technológiákkal, köztük hőkamerás drónokkal és georadarral kezdték meg a norvégiai Havrå történelmi farmközösség elfeledett föld alatti vízelvezető rendszerének feltérképezését. A Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet (NIKU) projektje nemcsak a páratlan épségben fennmaradt, középkori gyökerű faépületegyüttes megóvását szolgálja, hanem a modern technológia segítségével egy több évszázados, generációkon átívelő, ám mára elveszett agrártörténeti tudást is rekonstruál a kutatók számára.

A kutatási program fókuszában a meredek hegyoldalban kiépített, egykor kővel kirakott csatornákból és árkokból álló ősi hálózat áll. Marit Adelsten Jensen, a létesítmény igazgatóhelyettese rámutatott: a múltban elengedhetetlen volt a vízszabályozás a meredek terepen fenyegető földcsuszamlások megelőzése, valamint az állattartás vízellátása érdekében.

Mivel a hálózat pontos elhelyezkedésére vonatkozó gyakorlati tudás mára kikopott az emlékezetből, Ole Fredrik Unhammer, a NIKU digitális régészeti projektvezetője és csapata hőkamerával felszerelt drónokat alkalmaz a felderítésre. A módszer azon a fizikai jelenségen alapul, hogy az egykori csatornák kövei a napi hőingadozás során eltérő ütemben tárolják és sugározzák vissza a hőt, mint a környező talaj. A drónok által jelzett anomáliákat ezt követően a nehéz terepen manuálisan mozgatott georadarral ellenőrzik, amellyel a felszín alatti struktúrák is pontosan azonosíthatók.

A föld alatti vizsgálatokkal párhuzamosan a NIKU szakemberei megkezdték a település faépületeinek, köztük a patak menti vízimalmoknak a nagyfelbontású lézerszkennelését és 3D-s modellezését is. A rendkívül sűrűn beépített területen a tűzveszély folyamatos és jelentős kockázatot jelent a sérülékeny faépítményekre. A fotorealisztikus digitális dokumentáció elsődleges célja, hogy egy esetleges katasztrófa esetén is rendelkezésre álljanak a helyreállításhoz szükséges, milliméteres pontosságú szerkezeti adatok, egyúttal lehetővé tegyék a műemlékegyüttes virtuális bemutatását anélkül, hogy a fizikai turizmus túlterhelné az érzékeny környezetet.

Az Osterøy szigetén fekvő, 1998 óta szigorú állami védelem alatt álló Havrå Norvégia egyik legjelentősebb agrártörténeti emlékhelye. A területen végzett pollenanalízisek már a kora bronzkorból is kimutatták az állattartás és a mezőgazdasági tevékenység nyomait. A birtok szerkezete a középkortól kezdve fokozatosan alakult ki: a tizennegyedik században két, majd a tizenhetedik századra nyolc gazdaságra oszlott.

A jelenleg harmincöt épületből álló komplexum egyedülálló módon vészelte át a tizenkilencedik századi norvégiai mezőgazdasági birtokrendezést, elkerülve a tagosítást és a tanyák modernizációs célú szétszórását. A megőrzött történelmi folytonosságot bizonyítja a telken álló Guleksbua nevű épület is, amelyet a szakértők 1160-ra datálnak, így jelenleg ez számít Norvégia legrégebbi fennmaradt világi faépítményének.