Megosztó NDK-s politikusról neveznének el utcát Potsdamban
Utcát vagy közteret neveznének el Potsdamban Lothar Bisky (1941–2013) német baloldali politikusról, aki az NDK utolsó éveiben a babelsbergi főiskola rektoraként, később pedig a keletnémet állampárt utódpártjainak vezetőjeként vált ismertté. A kezdeményezés támogatói a demokratikus átalakulásban és a kulturális életben játszott szerepét hangsúlyozzák, bírálói azonban SED-s (magyarul Német Szocialista Egységpárt, rövidítve NSZEP) múltja és az állambiztonsággal fenntartott kapcsolatai miatt ellenzik az elnevezést.
- Lothar Bisky egykori baloldali politikusról neveznének el közterületet Potsdamban, a kezdeményezés azonban NDK-s múltja miatt komoly vitát váltott ki.
- A kezdeményezés bírálói szerint egy közterület elnevezése előtt Bisky SED-s és Stasi-kapcsolatait alaposan mérlegelni kell.
- A támogatók Bisky kulturális és demokratikus átalakulásban játszott szerepét hangsúlyozzák, megítélését azonban SED-s múltja és a keletnémet állambiztonsághoz fűződő kapcsolatai máig vitatottá teszik.
A Bisky 85. születésnapjára időzített kezdeményezés támogatói arra kérték Potsdam vezetését, hogy fontolja meg egy utca vagy tér elnevezését az egykori politikusról. Az erről szóló felhívást Noosha Aubel potsdami főpolgármesterhez és a városi képviselőkhöz is eljuttatták, így a javaslat sorsáról az önkormányzat dönthet majd. A kezdeményezés mögött nem kizárólag Bisky egykori politikai szövetségesei sorakoztak fel: az első aláírók között szerepel Matthias Platzeck volt brandenburgi miniszterelnök és potsdami főpolgármester, Andreas Dresen filmrendező, Bärbel Dalichow, a potsdami Filmmúzeum korábbi igazgatója, valamint Susanne Stürmer, a babelsbergi filmművészeti egyetem jelenlegi elnöke is. A támogatók névsora így Bisky kettős közéleti örökségét is tükrözi, hiszen politikai pályafutása mellett a férfi évtizedeken át szorosan kötődött Potsdam és Babelsberg kulturális életéhez.
A felhívás támogatói Biskyt a német demokráciatörténet meghatározó alakjaként mutatják be: álláspontjuk szerint rektorként az általa 1986 és 1990 között vezetett babelsbergi filmfőiskola előtt új nemzetközi együttműködési lehetőségeket nyitott meg, és egyes esetekben az állami cenzúrával, illetve az ideológiai beavatkozással szemben is kiállt hallgatói mellett; mindezt ugyanakkor úgy tette, hogy közben az NDK állampárti rendszerének szerves része maradt. Bisky 1989. november 4-én, öt nappal a berlini fal megnyitása előtt az Alexanderplatzon rendezett, több százezres tüntetésen is felszólalt, ahol nagyobb nyitottságot, párbeszédet és demokratikus változásokat sürgetett.
Bisky politikai pályája ugyanakkor már jóval a rendszerváltás előtt szorosan összefonódott az NDK politikai rendszerével, amelyhez saját meggyőződésből, fiatalon csatlakozott. A Schleswig-Holsteinben felnőtt Bisky tizenévesen találkozott Marx Kommunista kiáltványával, amelynek gondolataiban saját családja gazdasági nehézségeire is magyarázatot vélt találni. Többek között ennek is köszönhető, hogy miközben az 1950-es években keletnémetek százezrei éppen az ellenkező irányba, Nyugat-Németországba távoztak, Bisky 1959-ben, tizennyolc évesen úgy döntött, hogy az NDK-ban telepedik le, ezért a határhoz utazott, majd egy kerítés alatt átkúszva átszökött Kelet-Németországba, ahol azonban a remélt fogadtatás helyett fegyveres határőrök vették őrizetbe, internálótáborba szállították és hosszan kihallgatták. Miután végül befogadták az NDK-ba, 1963-ban belépett a Német Szocialista Egységpártba (SED), lipcsei egyetemi tanulmányait követően pedig a keletnémet kulturális intézményrendszerben kezdett karriert építeni.
Múltjának legvitatottabb részét a keletnémet állambiztonsághoz fűződő kapcsolata jelenti, amelynek pontos megítélését az iratanyag hiányosságai is nehezítik. A fennmaradt dokumentumok szerint az NDK külföldi hírszerzését végző Hauptverwaltung Aufklärung 1966-ban „Bienert” – más forrásokban „Bienitz” – fedőnéven inoffizieller Mitarbeiterként, vagyis nem hivatalos munkatársként regisztrálta Biskyt, majd 1987-ben „Klaus Heine” néven Gesellschaftlicher Mitarbeiter Sicherheitként, azaz társadalmi biztonsági munkatársként tartotta nyilván. Bisky mindvégig tagadta, hogy a Stasi informátora lett volna, és azzal érvelt, hogy külföldi útjairól munkaköréből adódóan készített jelentéseket. Mivel azonban a neki tulajdonított eredeti beszámolók jelentős része nem maradt fenn, így a pontos szituáció rekonstruálása sajnos a mai napig nem történt meg.
Ez is érdekelhet
Az NDK összeomlása után Bisky fontos szerepet vállalt a SED utódpártjának politikai átalakításában, és 1993-ban a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) elnöke lett, később pedig a Die Linke létrehozásában is közreműködött. 1990 és 2005 között a brandenburgi tartományi parlament tagja volt, majd a Bundestagban és az Európai Parlamentben is mandátumot szerzett, miközben Stasi-múltjának kérdése politikai megítélését mindvégig befolyásolta.
Maria Nooke, Brandenburg tartomány kommunista diktatúra következményeinek feldolgozásáért felelős biztosa szerint egy közterület elnevezése társadalmi értékeket és példaképeket jelenít meg, ezért Bisky SED-rendszerben betöltött szerepét és állambiztonsági kapcsolatait egy esetleges döntés előtt teljeskörűen és átláthatóan fel kell tárni. A Die Welt véleménycikkének álláspontja ennél jóval határozottabb: a lap történelmi rovatának vezetője, Sven-Felix Kellerhoff szerint Bisky SED-s karrierje, Stasi-kapcsolatai és későbbi politikai nézetei miatt nem tekinthető megfelelő személynek arra, hogy közterület viselje a nevét. Kellerhoff vitatja a kezdeményezők azon értékelését is, amely Biskyt a demokratikus átalakulás meghatározó résztvevőjeként mutatja be, és úgy véli, hogy az 1989-es szerepvállalása nem ellensúlyozza az NDK politikai rendszerében befutott korábbi pályafutását.
