Újabb cölöpöket találtak a török kori Tisza-hídból
A rendkívüli apadás miatt eddig ismeretlen cölöpsort azonosítottak a régészek a török kori Tisza-híd maradványaiból Szolnoknál. Ahogy arról a Szoljon hírportál beszámolt, a Damjanich János Múzeum munkatársai ipari búvárok bevonásával vizsgálták meg a Zagyva torkolatának előterét. A korábban elpusztultnak hitt szerkezeti elemek felfedezése kiegészíti a 16. és 17. századi oszmán faépítészetről rendelkezésre álló adatokat.
- A rendkívüli vízállásnak köszönhetően a szolnoki Tisza-híd eddig ismeretlen, 16. és 17. századi cölöpsorát azonosították a folyó medrének közepén.
- A kutatók korábban úgy vélték, hogy a hajózási útvonal kotrásai miatt a középső hídelemek teljesen megsemmisültek az évszázadok során.
- A Damjanich János Múzeum szakemberei és egy ipari búvár bevonásával végzett felmérés pontosítja a hódoltság kori átkelő egykori szerkezetét.
A mínusz 341 centiméteres vízállás teremtette meg a lehetőséget a meder átvizsgálására. A Kertész Róbert régész által vezetett fémkeresős csapat a már ismert parti cölöpsorok közötti területre koncentrált. A vízmélység miatt Kosztyu Tamás ipari búvár segítségét kérték, aki a folyó középső szakaszán egy újabb, egymástól egy méterre elhelyezkedő cölöpsort azonosított a meder alján. A szakemberek idáig úgy vélték, hogy a mederkotrások során a híd középső elemei véglegesen elpusztultak.
A felszínre került, tüskeszerű tölgyfa cölöpöket a szárazság veszélyezteti, mivel a levegőn kiszáradnak és szétnyílnak. A régészek az elmúlt évben már felmérték a parti elemeket, amelyekből kormeghatározáshoz mintákat vettek. Az újonnan felfedezett maradványokat geodéták fogják bemérni a napokban. A koordináták segítségével a kutatók pontosabb alaprajzot készíthetnek az átkelőről, amelynek víz alatti csonkjai a csónakos forgalom számára balesetveszélyt is jelentenek.
A szolnoki átkelő kiemelkedő jelentőséggel bírt a Hódoltság korában. Miután az Oszmán Birodalom seregei 1552-ben elfoglalták a szolnoki várat, a település fontos szandzsákszékhellyé vált. A fahíd biztosította a katonai és kereskedelmi kapcsolatot az Alföld keleti része és Erdély felé. A feljegyzések szerint az átkelő masszív pilléreit a 16. és 17. század során debreceni ácsmesterek állították a folyómederbe, ami a korszak mérnöki szakértelmét dicséri.
Ez is érdekelhet
A folyó egykori hidrológiai állapotának ismerete segíti a topográfia megértését. A Tisza szélessége a török korban megközelítőleg 240 méter volt, a jelenlegi meder több mint duplája. A most azonosított faelemek a két már ismert hídfő között, a mai közúti átkelő vonalában fekszenek. A cölöpsorok feltérképezése nemcsak egy elfeledett műszaki emlék dokumentálását szolgálja, hanem segít rekonstruálni az erődítmény és a folyó történelmi kapcsolatát is.
