Nem hitték el a nyugati vezetők, hogy fal épülhet Berlin közepén
A berlini fal felépítésének hatvanötödik évfordulóján a Die Welt napilap átfogó visszatekintést közölt a határzárás előzményeiről. A cikk rámutat: az 1961-es események nem érhették volna váratlanul a Nyugatot, mivel a sajtó és a titkosszolgálatok napokkal korábban információkkal rendelkeztek az NDK szándékairól. Az elemzés rávilágít a korabeli nyugati döntéshozók pszichológiai vakságára, akik egyértelmű hírszerzési adatok birtokában is képtelenek voltak elképzelni egy európai nagyváros fizikai kettéosztását.
- A berlini fal 1961-es felépítését megelőző napokban a nyugati sajtó és hírszerzés számos figyelmeztető jelet kapott a készülő határzárásról.
- A nyugatnémet titkosszolgálat birtokába jutottak az NDK vezetésének tervei, a politikai döntéshozók mégsem számítottak a fizikai elszigetelésre.
- Walter Ulbricht elhíresült júniusi kijelentését a fal építésének hiányáról a nyugati elemzők tévesen csupán retorikai fordulatnak tartották.
Az 1961. augusztus 13-i határzárást megelőző héten a keleti blokk nyíltan előkészítette a drasztikus lépést. A nyugat-berlini sajtó, köztük a Die Welt és a Berliner Morgenpost munkatársai augusztus elején folyamatosan beszámoltak a fokozódó menekülthullámról és a keletnémet fenyegetésekről. Karl Kleinschmidt schwerini lelkész a televízióban a határok lezárását követelte, a Neues Deutschland pedig a menekülési utak felszámolásáról írt.
Augusztus 11-én az NDK parlamentje, a Volkskammer rendkívüli ülést tartott, ahol a lakosság állítólagos kérésére hivatkozva teljhatalmat adott a kormánynak a határok biztosítására.
A sajtóhíreken túl a nyugatnémet hírszerzés is rendelkezett pontos titkos információkkal. A müncheni központba augusztus 12-én megérkeztek a jelentések a szektor küszöbön álló lezárásáról, a politikai vezetés mégsem tette meg az ellenlépéseket. Ugyanezen a napon Walter Ulbricht, az NDK vezetője a Döllnsee melletti vendégházában összehívott ülésen kiadta a parancsot a minisztertanácsnak a határ éjszakai lezárására. Éjfél körül több mint tízezer katonát és rendőrt mozgósítottak, akik hajnali egy órára elfoglalták állásaikat a demarkációs vonalon.
A nyugati tétlenség fő oka a politikai döntéshozók hitetlenkedése volt. A hidegháborús feszültség ellenére a szövetségesek elképzelhetetlennek tartották, hogy a szovjet blokk egy fallal fizikailag is kettévágjon egy négymilliós nagyvárost.
Ezt a pszichológiai gátat erősítette Ulbricht 1961. június 15-i nemzetközi sajtótájékoztatója is. Amikor a határ lezárásáról kérdezték, az államfő történelmivé vált válaszában közölte, senkinek sincs szándékában falat építeni. Ezt a megfigyelők többsége pusztán elhibázott retorikai fordulatnak tekintette.
Ez is érdekelhet
Az események augusztus 13-án hajnali 1 óra 5 perckor vettek visszafordíthatatlan irányt, amikor a Brandenburgi kapu fényszóróit lekapcsolták. A sötétség leple alatt fegyveres alakulatok és páncélosok szállták meg a határt, végleg elzárva a szabad menekülés útvonalát az NDK állampolgárai elől. A határzárral a keletnémet vezetés megállította a gazdaságot bénító tömeges kivándorlást, egyúttal évtizedekre konzerválta Európa megosztottságát. Az épülő akadályrendszer családok százezreit szakította szét.
A berlini fal végül 10315 napon át, 1989. november 9-ig állt a hidegháborús elnyomás szimbólumaként.
