Ókori fémfeldolgozó központot tártak fel Svájcban
Egy nagyméretű, a Kr. u. 2. és 3. századból származó római kori műhely maradványait tárták fel Svájc déli részén egy építkezést megelőző régészeti ásatáson: a Ticino kanton kulturális örökségvédelmi hivatala által azonosított épület ipari méretű fémfeldolgozásra utal. A felfedezés pontosabb képet ad a Római Birodalom északi határvidékének gazdasági hálózatáról és a helyi településszerkezet évszázadokon átívelő folytonosságáról.
- A svájci Ligornetto településen egy társasház építése során egy 1800 éves római kori műhely maradványaira bukkantak a régészek.
- A Ticino kanton örökségvédelmi hivatala által feltárt, több helyiségből álló épület a vas- és bronzfeldolgozás ipari központja volt a Kr. u. 2. és 3. században.
- A leletanyag jelentőségét növeli, hogy a komplexum egy korábban megismert ókori római villa közelében fekszik, utalva a térség kiterjedt gazdasági hálózatára.
A svájci-olasz határ közvetlen közelében fekvő Ligornetto település Stramonte nevű határrészén egy új lakótömb alapozási munkálatai során kerültek elő az ókori romok. A 2026 júniusa óta zajló, a Via Mastri mentén elterülő régészeti feltárások mintegy 500 négyzetméteres területet érintenek.
Az ásatások során egy legalább 11 méter hosszú és 8 méter széles, vastag kőfalakból emelt épület hat helyiségét azonosították. Az építmény déli oldalán egy 3 méter széles oszlopcsarnok, míg a hátsó részén két nagyobb, 16 és 20 négyzetméteres terem helyezkedett el.
A szerkezetet a Kr. u. 2. és 3. század fordulóján átépítették, amelynek során a költséghatékonyság érdekében korábbi építkezésekből származó téglákat is felhasználtak. Az épület sorsát a 3. század folyamán egy pusztító tűzvész pecsételte meg, amelynek vastag faszénrétegeit a régészek egyértelműen elkülönítették.
A feltárt épületegyüttes funkciójára a hagyományos lakóépületekre jellemző elemek, például a háztartási tűzhelyek teljes hiánya, valamint a területen talált ipari hulladék utal. A kutatók szokatlanul nagy mennyiségű vassalakot és bronzfeldolgozásból származó törmeléket találtak a rétegekben. A vassalak jelenléte bizonyítja a vasérc helyi kohósítását és az abból származó szennyeződések eltávolítását. Ezek a leletek megerősítik, hogy a komplexum nem lakóházként, hanem egyfajta ókori ipari üzemként működött, amelyhez a hátsó fronton könnyűszerkezetes fa tárolók és mezőgazdasági területek csatlakoztak.
A lelőhely környezete a Kr. e. 2. századtól kezdve egészen a kora középkorig, a Kr. u. 9. és 10. századig folyamatosan lakott volt. A római uralom idején Ligornetto és a tágabb Mendrisiotto régió szorosan kapcsolódott Észak-Itália olyan fontos gazdasági és adminisztratív központjaihoz, mint Como és Milánó. A korábban Stabio és Ligornetto területén előkerült feliratok bizonyítják, hogy a térségben élő családok rokoni szálakon kötődtek a nagyobb városok magas rangú tisztségviselőihez.
Ez is érdekelhet
A most felfedezett római kori műhelytől kevesebb mint egy kilométerre helyezkedik el a San Pietro di Stabio római villa, amely egy kiterjedt, 120-szor 90 méteres alapterületű gazdag vidéki birtokközpont volt. Bár a műhely és a villa közötti közvetlen tulajdonjogi kapcsolatot még nem bizonyították, az ipari létesítmény méretei alapján valószínűleg a nagybirtok gazdasági igényeit is kiszolgálta.
A Római Birodalom központi hatalmának meggyengülése után a terület nem néptelenedett el, megőrizve stratégiai fontosságát. A térségben feltárt kora vaskori sírok, a római Mercurius-kultusz nyomai, valamint a Kr. u. 7. századból származó longobárd temetkezések egy hosszú távon is stabil, jól szervezett társadalmi struktúrát mutatnak. A svájci hatóságok őszig tartó ásatásai várhatóan további részletekkel szolgálnak arról, hogy a római államigazgatás és a helyi elit hogyan szervezte meg az ipari termelést ezen az Észak-Itáliát az Alpok hágóival összekötő határvidéken.
