Egy hadseregnek is elég lett volna a Dunában talált vaslelet
Európa eddigi legnagyobb vaskori vasleletét, egy mintegy ötszáz darabból álló, egy tonna összsúlyú rúdegyüttest azonosítottak régészek egy ausztriai Duna-szakaszon: az Innsbrucki Egyetem és a Belfort-Montbéliard-i Műszaki Egyetem kutatói egy 2019-ben talált, feltételezhetően hajótörésből származó rakományt vizsgáltak meg. A Kr. e. 3. és 2. századra datált, félkész termékeket tartalmazó lelet bepillantást enged a korszak megnövekedett fémipari kapacitásába és kereskedelmi hálózataiba.
- Egy osztrák Duna-szakaszon mintegy ötszáz, a Kr. e. 3. és 2. századból származó vasrudat találtak a kavicsbányászat során.
- A több mint egy tonna összsúlyú, félkész állapotú fémanyag egy egész hadsereg felfegyverzéséhez elegendő alapanyagot jelentett.
- A kutatók szerint a leletegyüttes vélhetően egy rituális áldozat vagy egy folyami hajótörés során süllyedt a vízbe a szállítás közben.
A különleges leletegyüttesre még 2019-ben bukkantak rá munkások az alsó-ausztriai Deinham falu közelében, amikor a folyómederből kavicsot termeltek ki. A munkagépek által felszínre hozott, két végükön elvékonyodó vastárgyakat az osztrák műemlékvédelmi hivatal vette gondozásába.
A Peter Trebsche és Marion Berranger által vezetett kutatás összesen 193 ép és 307 töredékes, a folyó iszapjában több mint kétezer évig pihenő vasrudat azonosított. Az ép darabok átlagosan 28,5 centiméter hosszúak és 2 kilogramm súlyúak, a teljes gyűjtemény tömege pedig eléri az egy tonnát.
A deinhami leletek nem késztermékek, hanem úgynevezett félkész vasrudak, amelyeket a korabeli kovácsmesterek nyersanyagként használtak fel a további megmunkálás során. A tanulmány becslései szerint ebből a fémmennyiségből mintegy ötszáz kardot lehetett volna kovácsolni, ami elegendő lett volna egy jelentős létszámú fegyveres csoport, akár egy kisebb hadsereg felszereléséhez. Békésebb felhasználás esetén ugyanez a mennyiség nyolcezer vasszög elkészítését is lehetővé tette volna, ami jól mutatja a szállítmány rendkívüli gazdasági és stratégiai értékét a korszakban.
Mivel a rudakat ipari kotrógéppel emelték ki a mederből, a lelet eredeti régészeti kontextusa jórészt megsemmisült, így a fémanyag vízbe kerülésének pontos körülményei nehezen rekonstruálhatók. Bár a korszakra jellemző rituális folyami áldozat lehetőségét a kutatók nem tudják teljesen kizárni, a folyami leletekkel kapcsolatos korábbi vizsgálatok alapján a legvalószínűbb forgatókönyv egy szállítás közben bekövetkezett hajótörés. A vasút és a kiépített úthálózatok megjelenése előtt a nehéz áruk mozgatásának legfontosabb útvonalait a folyók jelentették az ókori és őskori Európában.
Ez is érdekelhet
A Kr.e. 3. és 2. század a kelta La Tène-kultúra virágkorát jelentette Közép-Európában, ezt az időszakot a vaskohászat és a fémművesség technológiai fejlődése jellemezte. Ha a vasrudak valóban egy teherhajó elsüllyedésével vesztek el, akkor azokat feltehetően a lelőhelytől folyásirányban felfelé állították elő. A régészek szerint a szállítmány a mintegy kétszáz kilométerre fekvő bajorországi Manching jelentős kelta központjából is származhat, ahol korábban már tártak fel hasonló formájú fémrudakat.
A leletanyag jelenleg is zajló nyomelemvizsgálata segíthet a pontos földrajzi eredet tisztázásában, és további adatokat szolgáltathat a késő vaskori Duna menti régió kiterjedt kereskedelmi és termelési rendszereiről.
