Ismeretlen Chiovini-freskók Észak-Erdélyben

Chiovini Ferenc eddig feltáratlan, 1943-ban készült észak-erdélyi falfestményeire bukkantak a kutatók a festőművész családi archívumának és korabeli közgyűjteményi forrásoknak a vizsgálata során. A művész a visszacsatolt területeken újonnan felépült borsai és borgóprundi határvadász-laktanyák belső tereit díszítette több mint száz négyzetméternyi, a honvédség reprezentációs céljaihoz illeszkedő történelmi és népéleti freskóval - ahogy azt Kertész Róbert és Hatvani István cikke bemutatja. Bár a korszakban egyedülálló katonai murális megbízás alkotásai mára megsemmisültek, a vázlatok és feljegyzések alapján rekonstruált program alapvetően árnyalja a szolnoki alkotó életművét és későbbi táblaképeinek motívumkincsét.

A közelmúltig fel sem merült, hogy Chiovini Ferenc (1899–1981) Munkácsy Mihály- és Pro Urbe díjas érdemes művésznek, a Szolnoki Művésztelep meghatározó alakjának életműve lezáratlan lenne. Szakmai tanulmányok és egy monográfia is megvonta már a mérleget, és elhelyezte alkotásait a 20. század művészettörténetében.

A művész lánya, Chiovini Márta (1928–2023) azonban sokszor mesélt unokájának, Hatvani István Gábornak arról, hogy az 1940-es években az észak-erdélyi Borsára és Borgóprundra ugyancsak készültek Chiovini-freskók, sőt ő maga kislányként személyesen is jelen lehetett a borsai művek létrejötténél. Mivel a festő ezen munkáiról csupán két korabeli interjú tett említést, a téma eddig senki figyelmét nem keltette fel.

Ez adta az inspirációt, hogy az elmúlt két esztendőben a Chiovini családi archívum mellett számos közgyűjtemény, levéltár és könyvtár anyagát górcső alá vegyük. A végeredmény bennünket is meglepett: kiderült, hogy Chiovini Ferenc valóban készített freskókat Észak-Erdélyben. Kutatásunk során ráadásul még az is feltárult, hogy a vásznain megjelenő több történelmi téma gyökere éppen ezekhez a falképekhez vezethető vissza.

Az 1940-es évek elejére a művészt három magyarországi templomban (Jászszentandráson 1933-ban, Szolnokon 1936-ban és Békésszentandráson 1939-ben) készített murális munkái már országosan elismert freskófestővé tették a szakmai körökben. Néhány évvel a békésszentandrási munka után az ország legnagyobb építőipari vállalata, a Sorg Antal Építőipari Rt. bízta meg azzal, hogy falfestményekkel díszítse az akkor épülő határvadász-laktanyákat a visszacsatolt Észak-Erdélyben (ma Románia), Borsán (Borșa) és Borgóprundon (Prundu Bârgăului). Ezenfelül a rendelkezésre álló forrásokból feltártuk, hogy a művész vázlatfüzeteiben további, észak-erdélyi kaszárnyákhoz kapcsolódó tervek is feltűnnek (Tihuca, Gyimes, Gyergyótölgyes, Tusnád), melyek azonban már soha nem valósulhattak meg.

Borsa település Máramaros megyében, a Radnai-havasok lábánál található, a 2303 méter magas Nagy-Pietrosz északi oldalán, ahol a Visóba torkollik a Borsa-patak. Borgóprund a Borgói-hágó előterében fekszik, mintegy ötven kilométerre Borsától délre, Beszterce-Naszód megyében.

1940 augusztusában, a második bécsi döntést követő terület-visszacsatolásokkal e települések ismét magyar fennhatóság alá kerültek, így haladéktalanul meg kellett szervezni a régió határvédelmét. Borsán már 1940-ben megkezdték a laktanya, majd a következő évben a további honvédségi épületek kivitelezését, míg Borgóprundon csak 1941-ben indultak meg a munkálatok.

Chiovini Ferenc egy 1942. augusztusi, a Felvidéki Ujságban megjelent interjúban elárulta, hogy a festést hamarosan megkezdi. A szolnoki műtermében zajló beszélgetés során bemutatta a borsai határvadász-laktanya freskóinak kartonjait, melyekről néhány korabeli fotó fenn is maradt a családi archívumban. Elmondta, hogy a témaválasztás történelmi és népéleti ihletésű: úgy fogta fel a feladatot, hogy a határvadászok tulajdonképpen a végvári vitézek kései utódainak is tekinthetők.

A laktanyába tervezett murális alkotásain így korhű jeleneteket ábrázolt, a kísérő feliratokat pedig Balassi Bálint költészetéből merítette. A megbízást különös megtiszteltetésként élte meg. A műteremben bemutatott egyik karton egy vidám családi jelenetet, egy hazatért határvadászt ábrázolt az otthonában (egy disznótoron), amely – tájékoztatása szerint – a legénységi ivó egyik motívuma lett.

Míg a borsai freskók kivitelezésére 1943 nyarán, június 22. és július 31. között, addig a borgóprundira ugyanazon év őszén került sor. Bár az ekkor megszületett alkotások napjainkra sajnálatos módon megsemmisültek, a fennmaradt dokumentáció alapján rekonstruált ikonográfiai programjuk és kapcsolatrendszerük a magyar művészettörténetben fontos helyet foglal el, egyúttal a korszak murális festészetének sajátos vonulatát képviseli.

Chiovini akkori festői programja a megbízói elvárásokhoz igazodva tökéletesen illeszkedett a Magyar Királyi Honvédség korabeli történeti és önreprezentációs narratívájához. Az általa Erdélyben megfestett romantikus-militáris képi világban meghatározó szerepet játszott a csodaszarvas-legenda, az Árpád-kori gyepűrendszer, a végvári és a kuruc hagyomány, illetőleg a székelyek helytállásának megjelenítése.

Ebbe a sorba illeszkedett Szent László, Erdély fővédőszentje, illetve a magyar hadtörténetben kiemelkedő hadvezérek – a 15. században a törökverő Hunyadi János, valamint az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc legendás tábornoka, Bem apó, továbbá Czetz János – személyének középpontba helyezése, akiknek tevékenysége Erdélyben egyaránt meghatározó volt. Mindezek mellett a mindennapi életet megidéző jelenetek is felkerültek a falakra. Az ezekkel a motívumokkal díszített borsai és borgóprundi kaszárnyaépületek belső tereit borító, több mint száz négyzetméternyi falfestmény egyedinek mondható, hiszen a korszak murális művészete főként az egyházi megrendelésekhez kötődött.

Chiovini Ferenc Észak-Erdélyben végzett munkái és azok vázlatai betekintést nyújtanak egy olyan alkotói folyamatba, amely a magyar képzőművészetben mind tematikájában, mind a megbízói háttér tekintetében páratlan. Ismereteink szerint ez volt az első ilyen jellegű belső dekorációs program Magyarországon. A borsai és borgóprundi határvadász-laktanyák freskói tehát nemcsak hidat képeznek a festő első világháborús impressziói, valamint későbbi, történelmi és népi ihletésű alkotásainak képi világa között, hanem a korszak kiemelkedő példái is egyben.

Mindez új perspektívát nyit a művész életművének jobb megismeréséhez, értelmezéséhez és belső összefüggéseinek feltárásához, rávilágítva a murális és táblaképi alkotásai közötti motívumvándorlás jelentőségére. A borsai, borgóprundi és a soron következő budapesti munkákhoz kapcsolódó felkérések tovább hangsúlyozzák, hogy Chiovini Ferenc az 1940-es évek elejére a magyar freskófestészet egyik meghatározó, országos szinten is elismert és keresett alakjává vált.

A téma iránt érdeklődő olvasó részletesebben a Rendvédelem-történeti Füzetekben megjelent tanulmányunkból tájékozódhat: XXXV. évf. 69–70. sz. 15–36. o.
A képeket szerkesztette: Eszes Fruzsina.