Szöktetés az NDK-ból - shakespeare-i szerelmi történet a berlini fal árnyékában
Bár a német fővárost, Berlint 1945 után először négy, majd két megszállási övezetre osztották, a szektorok közti határ jó pár évig még átjárható volt. Ez a helyzet 1961-ben változott meg, amikor a keletnémet hatóságok felépíttették a több mint 150 kilométer hosszú berlini falat, amely évtizedeken keresztül választott el családokat, barátokat, és nem utolsó sorban szerelmespárokat egymástól. Bálint-nap alkalmából most ezek közül a történetek közül szeretnénk feleleveníteni az egyik legismertebbet.
1961-re a keletnémet vezetés belátta: az egyre növekvő kivándorlási hullám megfékezésére (1961-ig mintegy 3,5 millió lakos hagyta el az NDK-t Nyugat-Berlinen keresztül) az eddigieknél jóval szigorúbb módszereket kell bevezetniük. Így született meg a hidegháború szimbólumává váló berlini fal, amelyet augusztus 13-án, több száz tonna tonna szögesdrót felhasználásával állítottak fel. Az építkezés azonban ezen a ponton nem állt meg: pár nappal később a munkások hozzáláttak az igazi betonfal megépítéséhez is, végleg elválasztva ezzel a főváros két részét egymástól. A 28 évig fennálló határzárnál számos kreatív szökési kísérlet történt az évek során – melyeket olykor nem a jobb élet reménye, hanem a szerelem motivált.
Szerelmesek a határ két oldalán
A legelképesztőbb szökést kétségkívül egy osztrák fiatalember, Heinz Meixner hajtotta végre, aki két évvel a fal felállítása után munkaügyben látogatott Kelet-Berlinbe. Itt ismerte meg Margarete Thuraut, akivel első látásra egymásba szerettek. Volt azonban egy aprócska bökkenő a történetben: mivel Margarete Kelet-Berlinben élt, ezért nem állt valami fényes jövő a bimbózó románc előtt. Heinz úgy döntött: bármi áron megszökteti újdonsült szerelmét és annak édesanyját az NDK-ból. Gyorsan ki is eszelt egy tervet: első körben robogóval átkelt a Checkpoint Charlie-nak nevezett leghíresebb határállomáson, ahol – miközben a határőr ellenőrizte az iratait – mérnöki pontossággal lemérte, hány centiméter magasan helyezkedik el a sorompó. Ezt követően addig keresgélt az autókereskedések kínálatai között, amíg nem talált egy szélvédő nélkül 95 centiméternél alacsonyabb sportkocsit.
A nagy szökést végül 1963. május 5-én hajtották végre: Margarete az anyósülés mögötti szűk helyen húzta meg magát (amit Max előző nap téglákkal vett körbe, ha netalán utánuk lőnének a határőrők), míg a nő édesanyja a csomagtartóban kapott helyet (ő sajnos nem részesült a lányáéhoz hasonló védelemben). Amikor az autó megérkezett a Checkpoint Charlie állomáshoz, az őr szokás szerint elkérte az iratokat. Heinz ezt a pár másodpercet kihasználva gázt adott, és a sorompó alatt átszáguldva meg sem állt Nyugat-Berlin határáig. A szolgálatban lévő határőrök annyira meglepődtek a váratlan akción, hogy mire észbe kaptak, a szökevények már a túloldalon voltak. A legenda szerint amikor a kocsi megállt a nyugati oldalon, és odalépett hozzájuk az amerikai őrség, Meixner annyit mondott Margaretnek: „Most már összeházasodhatunk.”
