Fémkeresős gyakorlaton találtak 19. századi mellvértet egy lengyelországi kastélynál
Egy 19. századi katonai páncélzatot, egy fém mellvértet emeltek ki a lengyelországi Pielaszkowice kastélyának iszapos vizesárkából. Ahogy arról a ziębicei Sziléziai Ház Múzeum beszámolt, a leletet egy filmforgatást megelőző fémkeresős gyakorlat során azonosították. A történelmi helyszínen, amely az 1813-as napóleoni háborúk idején fegyverszüneti tárgyalásoknak is otthont adott, a második világháború óta hevert az iszapban az egykori katonai felszerelés.
- A lengyelországi Pielaszkowice kastélyának iszapos vizesárkából egy 19. századi vért került elő egy színészek számára tartott felkészítő gyakorlat során.
- A fémkeresős kutatók által azonosított, valószínűleg a porosz gárdához tartozó mellvért a ziębicei Sziléziai Ház Múzeum gyűjteményébe kerül.
- A helyszín a második világháború alatti fosztogatások idején vált hulladéklerakóvá, így a vizesárok további leleteket is rejthet.
A kutatást Joanna Lamparska lengyel újságíró és helytörténész szervezte a DRACO Żmigród Történelmi Felfedezők Egyesületének bevonásával. A program célja Kornel Makuszyński A Sátán a hetedik osztályból című ifjúsági regényéből készülő új filmadaptáció színészeinek felkészítése volt a kincskereső jelenetekre.
A gyakorlat során a résztvevők a kastély derékig érő iszapjában egy 19. századi, a vértes lovasság által használt mellvértre bukkantak. Az eredetileg a francia császári hadsereghez, majd később a porosz gárdához kötött páncélelem pontos kormeghatározása és származásának igazolása a restaurálási folyamat lezárulta után várható.
A fémkeresős csapat a mellvért mellett szobortöredékeket, valamint különböző fémvereteket és ajtózárakat is felszínre hozott. A ziębicei Sziléziai Ház Múzeum hivatalos közleménye szerint a megtalált lelet Alsó-Szilézia történelmének kiemelkedő tárgyi emléke. A szakemberek hangsúlyozták, hogy az állapotmegóvási és konzerválási munkálatokat követően a katonai felszerelés az intézmény állandó kiállításának részévé válik. A vértesek által használt, a torzó védelmére szolgáló mellvértek a 19. században jellemzően már acélból vagy vasból készültek, hatékony fizikai védelmet nyújtva a kardvágások és a lándzsaszúrások ellen.
A Pielaszkowice területén fekvő kastély gazdag történelmi múlttal rendelkezik, alapjait egy 14. századi lovagi udvarház adja. Az eredeti épület az 1428-as huszita betörések során megsemmisült, majd a 18. század elején osztrák és cseh építészeti elemeket ötvöző barokk kastélyként építették újjá. A komplexum kiemelkedő szerepet játszott az európai diplomáciában, amikor 1813-ban kilenc héten át itt zajlottak a fegyverszüneti tárgyalások I. Napóleon francia császár seregei, valamint a porosz és orosz szövetséges erők képviselői között.
Ez is érdekelhet
Az épületegyüttes hanyatlása a második világháború időszakában kezdődött meg. A fosztogatások során az elkövetők a kastély mozdítható értékeinek egy részét, köztük a most megtalált katonai felszereléseket is a vizesárokba dobták. Bár a helyi lakosság megpróbálta kimenteni a bedobált tárgyakat, az iszap jelentős mennyiségű történelmi emléket nyelt el.
Az 1945 utáni államosítást követően a komplexum állami gazdaságként működött, a sérült szárnyakban pedig mezőgazdasági munkásokat szállásoltak el. Az egykori barokk épület az 1960-as évekre teljesen elnéptelenedett, a vizesárok azonban a legújabb feltárások tanúsága szerint továbbra is érintetlen leleteket rejt.
