Történelmi hírességek furcsa háziállatai

Rettegett Iván medvéket, a Párizs utcáin olykor hangyászsünt sétáltató Salvador Dalí párducot, míg Napóleon első felesége egy orángutánt tartott háziállatként. Mozart egy seregélyt igyekezett betanítani, hogy visszaénekelje dallamait, X. Leó pápa pedig egy ritka fehér elefántot tartott római rezidenciája kertjében.

A madár, amelynek temetésére Mozart verset írt

Az indigótól kezdve a narancssárgán át a zöld és fehér pettyekben pompázó, egyébként fekete tollazatú seregély híres arról, hogy utánozni tud különböző hangokat. A 18. század végén széles körben ismert volt, hogy Wolfgang Amadeus Mozart háziállatként a kanárik és kutyák mellett egy seregélyt is tartott otthonában. A madarat igen szórakoztatónak találta, és gyakran a „kis bolond” becenévvel illette. Feltehetőleg az osztrák zeneszerzőnek sikerült rávennie a madarat, hogy visszaénekelje 17. G-dúr zongoraversenyének dallamait. Mikor pedig a seregély 1787-ben elhunyt, Mozart egy verset írt a temetésére.

A hangyászbolond Dalí

„Abban különbözöm a többi bolondtól, hogy nem vagyok bolond” – mondogatta gyakran Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech – vagy ahogy a világ ismeri: Salvador Dalí. A katalán szürrealista festőművészről közismert, hogy különc ember volt, elég ha csak arra gondolunk, miként sziesztázott délutánonként. Gyermekként sem volt különb: egy denevért tekintett az egyik háziállatának, amelyet egy napon elpusztulva talált a kertben, tetemét pedig hangyák lepték el. Minden bizonnyal itt alakult ki hangyaundora, és innentől fogva kezdett élénkülő figyelemmel tekinteni a hangyákat elpusztító hangyászsünökre. Az azonban tévhit hangyászokat tartott volna háziállatként Párizsban, a képen is látható emlős pórázát csupán a fotó kedvéért vette a kezébe.

Dalí kedvenc háziállata egy Babou nevű párduc volt, amelyet gyakran vitt magával utazásaira, olykor még az éttermekbe is. A pincérek gyakran ki akarták tessékelni a vadmacskát, Dalí ilyenkor azt füllentette, hogy egy egyszerű macskáról van szó, amelyet befestett.

Rettegett Iván medvéi

IV. Iván orosz cár az egyik legsikeresebb orosz uralkodó volt. Kiemelkedő államszervezői tehetsége mellett azonban mentális betegségéről is igen híres az első orosz cár. Felesége, Anasztázia 1560-as halálát követő időszak miatt nyerte el a rettegett jelzőt. Az elhatalmasodó paranoia, a harag, valamint a félelem jellemezte uralkodó uralma idején zajlott a novgorodi mészárlás (1570), amely során a gyanúsan gazdag város mintegy 60-70 ezer lakóját kaszabolták le a cár katonái. Az egyre indulatosabbá, agresszívebbé, bizalmatlanná és hirtelen haragúvá váló cár 1581-ben megverte terhes menyét annak illetlen öltözéke miatt (később el is vetélt), fiát, a szintén Iván nevű trónörököst pedig egy veszekedés közben egy hegyes tárggyal leszúrta. Az idősebb korára minden bizonnyal gyengébb elméjűvé váló Iván kedvtelésből medvéket tartott palotája alagsorában kialakított barlangokban. Egyes források szerint a kiéheztetett állatok elé olykor ellenlábasait vetette.

A pápa és a fehér elefánt

A római kincstár feltöltése céljából szinte mindent pénzzé tevő X. Leó pápa (1513-1521) leginkább az egyházi körökben hatalmas felzúdulást keltő búcsúcédulák kiárusításáról, valamint arról volt híres, hogy az ő pápasága idején vette kezdetét a reformáció. Kevesen tudják róla, hogy a Medici pápának volt egy ritka, fehér színű indiai elefántja, amelyet I. Manuel portugál királytól kapott pápai koronázására. Az elefánt a jószerencse és az istenség jelképe, León kívül egyébként egész Róma népe szeretettel fordult a ritkaság felé, amely a Hanno nevet kapta. Az elefánt 1510 körül született, és 1514-ben tengeri úton érkezett meg Lisszabonból Rómába. A pápai rezidenciában külön épületet kapó emlős két évvel később, 1516. június 8-án hunyt el mégpedig a székrekedése kezelésére beadott, arannyal dúsított hashajtó okozta komplikációk miatt.

Orangután Josephine nyakán

Napóleon első felesége, Josephine sok más francia arisztokratához hasonlóan különös módon vonzódott az egzotikus állatokhoz. A többfajta kutyát, madarat és különböző négylábú növényevőt tartó Josephine malmaisoni palotája környékén az állatok szabadon futkározhattak és legelészhettek. A császár feleségének legkedvesebb háziállata egy nőstény orangután volt, amelyet sokszor pamutruhába öltöztetetve az asztalhoz is odaültetett, ahol kedvenc ételét, a répát szolgálták fel neki. A források szerint igen illedelmes volt a vendégek előtt.