Rejtélyes aknát tártak fel a bakonyi Essegvár területén
Ismeretlen funkciójú, a várépítést megelőző időszakból származó aknát tártak fel a Veszprém vármegyei Bánd felett magasodó Essegvár területén, ahogy arról a Veol hírportál egy friss cikkében beszámolt. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum vezetésével zajló idei ásatási szezon eredményei alapvetően árnyalják a bakonyi erődítmény korai történetéről alkotott képet, és új, eddig ismeretlen adatokat szolgáltatnak a vár kiépülését megelőző helyi emberi tevékenységekről.
- Egy egyelőre ismeretlen rendeltetésű, kövekkel bélelt aknát azonosítottak a régészek a bándi Essegvár falai előtt a legutóbbi közösségi ásatás során.
- A hőhatás nyomait mutató objektum a rétegtani vizsgálatok alapján egyértelműen megelőzi a 13. század második felében emelt erődítmény falainak építését.
- A kutatás során Árpád-kori pénzérmék, valamint gazdag tizenötödik századi leletanyag, köztük itáliai üvegpohártöredékek és gótikus ajtódíszek is előkerültek.
A Bánd település határában folyó kutatások fókuszában idén az északi várfalak előtere állt, ahol egy földbe mélyített, nagy kövekkel bélelt aknát azonosítottak a szakemberek. Nagy Szabolcs Balázs, a Laczkó Dezső Múzeum munkálatokat irányító régésze a sajtónak elmondta, az objektum alján és oldalain intenzív hőhatás nyomai figyelhetők meg.
A rétegtani viszonyok bizonyítják, hogy az akna használata megelőzte a várfalak felépítését. A kutatók egyelőre vizsgálják a létesítmény pontos funkcióját, mivel a fémfeldolgozásra utaló salak hiánya kizárja a kohászati tevékenységet, a formai sajátosságok pedig a középkori mészégető és fazekaskemencéktől is markánsan eltérnek.
Az augusztusi, egyetemi hallgatók és civilek bevonásával zajló közösségi ásatás során a várépítést megelőző korszakból származó numizmatikai emlékek is előkerültek. A II. András és III. Béla idején vert Árpád-kori pénzérmék megtalálása kulcsfontosságú kronológiai támpontot nyújt a történettudomány számára. Ezek a leletek megerősítik azt a feltételezést, hogy az erődítmény északi szárnya már a 13. század második felében, a tatárjárást követő nagyszabású hazai várépítési hullám idején felépülhetett, védelmet biztosítva a régió lakosságának.
A kutatás a 15. századi rétegekben is jelentős eredményeket hozott a vár déli területén. A régészek egy vörös homokkőből épített falsarkot, valamint egy kőből épült palota és egy téglatorony között húzódó, utólag befalazott ajtónyílást tártak fel, amely a komplexum későbbi átépítéseit dokumentálja. Ebből a feltöltésből rendkívül gazdag leletanyag került elő, amely az ezernégyszázas évek mindennapi életébe enged bepillantást. Előkerültek nyílhegyek, állatcsontok, ezüstpénzek, egy aranyozott ezüst ruhadísz, rézveretek, gótikus ajtóról származó rátétdíszek, valamint itáliai importból származó luxus üvegpoharak töredékei is.
Ez is érdekelhet
A Séd patak völgye felett emelkedő dolomitszirten épült Essegvár a középkor folyamán a névadó Essegvári család birtokközpontjaként funkcionált, és fontos szerepet töltött be a Bakony térségének katonai ellenőrzésében. A család a 15. században élte virágkorát, amit a most feltárt luxustárgyak és az igényes kőfaragványok is alátámasztanak.
Az erődítmény sorsát az oszmán hódítás pecsételte meg a 16. század közepén. A kutatások szerint a vár végleges pusztulása Veszprém 1552-es török ostromához és elestéhez köthető, amely esemény után az épületegyüttes elvesztette katonai jelentőségét, és végleg romlásnak indult.
