Több ezer erőszakos összecsapás kísérte Ausztrália gyarmatosítását
Az ausztrál őslakosok elleni erőszak eddig ismertnél jóval nagyobb kiterjedésére világít rá egy új történeti és régészeti kutatás, amely Queensland egykori lovasrendőrségének működését vizsgálta. A Buried című kötet szerzői 156 bizonyított rendőrségi táborhelyet azonosítottak, és több mint 2800, a gyarmati határvidéken történt erőszakos konfliktust dokumentáltak, miközben a kutatás a történeti források hiányosságaira is felhívta a figyelmet.
- Egy új történeti és régészeti kutatás szerint Queensland gyarmati lovasrendőrsége a korábban feltételezettnél jóval kiterjedtebb hálózatot működtetett, és jelentős szerepet játszott az őslakosok elleni erőszakban.
- Az 1849 és 1929 között működő alakulat tevékenységéhez egyes becslések szerint több mint 40 ezer ausztrál őslakos halála kapcsolódhatott.
- A kutatók 156 bizonyított rendőrségi táborhelyet és több mint 2800 erőszakos konfliktust azonosítottak, valamint pontosították a fehér tisztek és őslakos lovasrendőrök létszámát.
A Queensland Native Mounted Police nevű gyarmati lovasrendőrség 1849 és 1929 között működött Ausztrália északkeleti részén, és jelentős szerepet játszott az őslakos közösségekkel szembeni erőszakos fellépések lebonyolításában. Az európai és őslakos származású tisztekből és őslakos lovasrendőrökből álló szervezet tevékenységéhez egyes becslések szerint több mint 40 ezer őslakos halála is kapcsolódhatott fennállásának nyolc évtizede alatt, a gyarmati hatóságok által alkalmazott erőszak pontos mértékének meghatározását ugyanakkor jelentősen megnehezíti, hogy számos összecsapásról nem maradt fenn részletes dokumentáció, az áldozatok beszámolói pedig csak kivételes esetekben kerültek be a hivatalos iratokba.
Heather Burke, Lynley A. Wallace és Bryce Barker Buried: Archaeology, Frontier Conflict and the Queensland Native Mounted Police című kötetükben a régészet, a történettudomány és (részben) az antropológia módszereinek együttes alkalmazásával vizsgálták a szervezet működését. A kutatók 2016 és 2020 között összesen 26 egykori lovasrendőrségi táborhelyet azonosítottak Queensland különböző térségeiben, amelyek közül nyolc helyszínen régészeti feltárásokat is végeztek. A munkálatok során több ezer tárgy került elő, köztük kormányzati jelvényekkel díszített egyenruhagombok, kerámiatöredékek, étkészletek maradványai és lőszerhüvelyek, amelyek a táborok mindennapi életéről szolgáltattak információkat.
A kutatás egyik legfontosabb eredményét ugyanakkor nem a régészeti leletek, hanem a történeti dokumentumok és levéltári források részletes feldolgozása jelentette. Míg Jonathan Richards történész korábban 85 egykori lovasrendőrségi tábort tartott számon, az új vizsgálat 176 lehetséges helyszínt azonosított, amelyek közül 156 létezését sikerült bizonyítani. A kutatók emellett a szervezet fehér tisztjeinek és alkalmazottainak korábban 269 főre becsült számát 447-re módosították, míg az őslakos származású lovasrendőrök létszámát legalább 1027 főre tették. Az eredmények alapján az egyes táborok átlagosan hat és fél–hét évig működtek, ami a gyarmati rendfenntartó hálózat kiterjedtségére és tartós jelenlétére is rámutat.
A levéltári kutatások több mint 2800, a gyarmati terjeszkedéshez kapcsolódó erőszakos konfliktust dokumentáltak, a tényleges összecsapások száma azonban a korabeli elhallgatások miatt ennél jóval magasabb lehetett. A történeti források különösen kevés információt őriztek meg az őslakos lovasrendőrök személyes tapasztalatairól, besorozásuk körülményeiről és későbbi életéről, ezért a szervezet belső működésének számos részlete továbbra is tisztázatlan. A kutatók szerint nem maradtak fenn ismert, közvetlen beszámolók arról, hogy az érintettek miért csatlakoztak az alakulathoz, milyen körülmények között szolgáltak, és mi történt velük a rendőrségtől való távozásuk után.
A kötet egyik részletesen vizsgált helyszíne a Cooktown közelében fekvő Boralga egykori rendőrségi tábora volt, amelyről viszonylag gazdag fényképanyag és hivatalos dokumentáció maradt fenn. A régészeti feltárások segítségével rekonstruálhatóvá vált a tábor elrendezése és az ott élők mindennapi tevékenysége, a leletek azonban önmagukban kevés információt szolgáltattak a környéken végrehajtott erőszakos akciókról, a kutatást értékelő történész ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy a táborhelyek vizsgálatát érdemes lenne kiegészíteni az egykori összecsapások és feltételezett tömeggyilkosságok helyszíneinek régészeti feltárásával.
Ez is érdekelhet
A gyarmati erőszakot jól szemléltetik Millais Culpin egykori laurai tanító 1892 és 1897 között írt levelei, amelyek részletesen beszámolnak a térségben élő őslakosokkal szembeni bánásmódról. Egy 1896-os beszámoló szerint egy Donald Mackenzie nevű telepes meggyilkolását követően különvonattal érkeztek lovasrendőrök Cooktownból, majd a Normanby folyó mentén több őslakost is megöltek bármiféle konkrét bizonyíték nélkül. A fennmaradt dokumentumok emellett olyan halálesetekről is tudósítanak, amelyek során őslakosok véletlenül arzént fogyasztottak, mert azt sütőpornak hitték, tovább növelve ezzel a térségben bekövetkezett halálesetek számát.
A Buried eredményei hozzájárulnak az ausztrál gyarmatosítás történetének pontosabb rekonstruálásához, különösen a rendőrségi hálózat kiterjedésének és a határvidéki konfliktusok nagyságrendjének meghatározásában. A kutatás egyúttal arra is rámutat, hogy a tárgyi emlékek és a hivatalos dokumentumok önmagukban nem elegendők az őslakos közösségeket ért erőszak teljes történetének feltárásához. A további levéltári és régészeti vizsgálatok ezért nemcsak a gyarmati rendfenntartás működéséről szolgáltathatnak új információkat, hanem az áldozatok történetének és a hosszú időn keresztül elhallgatott eseményeknek a megértésében is fontos szerepet játszhatnak.
